Az emberi jogokkal és a nők helyzetével foglakozó témák nemzetközi színtéren is egyre több figyelmet kapnak. Ennek egyik fontos mérföldköve az Isztambuli Egyezmény, amelynek célja a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megszüntetése.
Az Egyezmény, amelyet 2011-ben fogadtak el az Európa Tanács tagállamai, átfogó keretrendszert biztosít a nők elleni erőszak megelőzésére és felszámolására. Meghatározza a fogalmakat, előírja a megelőző intézkedéseket, a védelmi mechanizmusokat, a büntetőjogi rendelkezéseket és a nyomon követési mechanizmusokat.
Az Egyezmény fókuszában az erőszak elleni fellépés mellett a nemek közötti egyenlőség előmozdítása is áll. Elismeri, hogy a nők elleni erőszak elsődleges oka a nemi egyenlőtlenség, és hangsúlyozza a nemi sztereotípiák és a káros nemi normák felszámolásának fontosságát.
Az Egyezmény aláírása óta számos ország ratifikálta, köztük Magyarország is. A ratifikálás azt jelenti, hogy az országok kötelezettséget vállalnak az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtására és betartására. Ez magában foglalja a nemzeti jogszabályok és politikák felülvizsgálatát és szükség esetén módosítását, valamint a nők elleni erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők felelősségre vonására irányuló intézkedések bevezetését.
Az Egyezmény végrehajtása azonban számos kihívással jár. Egyes országokban ellenzék és ellenállás tapasztalható, különösen a konzervatív vagy vallási csoportok részéről, amelyek az Egyezményt a hagyományos családi értékek fenyegetésének tekintik. Ezenkívül a végrehajtási erőfeszítéseket gyakran akadályozzák a források hiánya, a megfelelő képzés és tudatosság hiánya, valamint a társadalmi attitűdökben bekövetkező lassú változások.
Az Isztambuli Egyezmény fontos lépés a nők elleni erőszak felszámolása felé. Átfogó keretrendszert biztosít a megelőzésre, a védelemre és a büntetőeljárásra, és elismeri a nemi egyenlőség alapvető szerepét az erőszak megszüntetésében. Az Egyezmény végrehajtása azonban folyamatos kihívásokat jelent, ezért mind a kormányoknak, mind a civil társadalomnak elkötelezettnek kell lenniük a rendelkezések teljes körű végrehajtása mellett, hogy a nők és lányok biztonságosabb és egyenlőbb világban élhessenek.