Jaber

Amikor kisfiú voltam, mindig szerettem volna egy kutyát. Ám a szüleim tiltakoztak. "Túl sok a felelősség" - mondták. "Nem tudsz megfelelően gondoskodni róla." De én nem adtam fel. Folyamatosan könyörögtem, és végül engedtek.

Elmentem az állatmenhelyre, és azonnal beleszerettem egy kis barna kölyökbe. Elneveztem Jabernek, és ő lett a legjobb barátom.

Jaberrel együtt nőttünk fel. Játszottunk a parkban, kirándultunk az erdőben, és még úszni is megtanítottam neki. Mindig mellettem volt, jóban-rosszban egyaránt.

Egy nap azonban Jaber megbetegedett. Elvittem az állatorvoshoz, de sajnos nem tudott segíteni. Jaber rákos volt, és nem volt esélye a gyógyulásra.

Összetört a szívem. Nem tudtam elképzelni az életemet nélküle. De tudtam, hogy Jaber már nagyon szenved, és nem akarom tovább kínozni.

Nehéz szívvel el kellett engednem őt. Az állatorvos elaltatta, és végül békésen elment. Tudom, hogy most már nincs fájdalma, és ez megnyugtat.

Jaber volt az életem szerelme. Mindig a szívemben fog élni. Soha nem fogom elfelejteni őt.