Kádár korszak

Nehéz, megalázó évtizedek után a Kádár-korszak volt az első, amikor a magyar emberek újra fellélegezhettek. A rettegett ÁVO-sok elpárolgtak, a politikai perek megszűntek. A megtorlások helyét fokozatos liberalizáció váltotta fel.

Kádár nem volt demokrata, de nem is volt sztálinista. A pártfőtitkár észrevette, hogy az embereknek nem ideológiai agymosásra, hanem kenyérre, lakásra, békére van szükségük. Az 1968-as prágai tavasz leverése után elkövetett események ellenére az élet fokozatosan javult.

A Kádár-rendszer legnagyobb vívmánya a gazdasági teljesítmény volt. A közép-kelet-európai országok közül Magyarország fejlődött a legjobban. A szocialista blokkban sokáig az úgynevezett "vidám barakk" címet viselte.

A '70-es években autóiparunk is jelentősen fejlődött. A magyar Ikarus buszok világszerte ismertté váltak. A Trabant és a Wartburg mellett a Skodákkal együtt hazánk volt az autógyártó szocialista országok élbolyában.

A Kádár-korszaknak voltak sötét oldalai is. Az emberek folyamatosan rettegtek az ÁVH utódszervezetétől, az MSZMP Állambiztonsági Osztályától. Itt már nem vallattak, hanem "csak" megfigyeltek, lehallgattak, megfélemlítettek.

Ugyanakkor a Kádár-korszak volt a magyar történelem egyik leghosszabb békés időszaka. Az emberek gond nélkül utazhattak a nyugati országokba. A Bécs-Budapest vonatjáraton nem voltak határellenőrzések.

A Kádár-korszak 1988-ban ért véget. Az MSZMP belátta, hogy a reformpolitikát nem lehet tovább halogatni. A pártfőtitkár lemondott, és Kisztakat zengtek mögötte.

Kádárról, a "puha diktátorról" ma is megoszlanak a vélemények. Van, aki utálta, van, aki tisztelte. Annyi bizonyos, hogy a rendszerváltás után legalább egy évtizedig Kádár szellemét emlegették. Az emberek azt a viszonylagos biztonságot és nyugalmat akarták vissza, amit a Kádár-korszak jelentett.