Az uszodában töltött idő egy nagy család része volt. Az edzők és a társaim a legjobbat hozták ki belőlem, és arra ösztönöztek, hogy mindig többet és többet nyújtsak. A kék szalagok nemcsak elismerések voltak, hanem motivációk is. Arra ösztönöztek, hogy még keményebben eddzek, és még tovább jussak.
Sajnos az idő előrehaladtával az úszás háttérbe szorult az életemben. De a kék szalagok még mindig ott vannak, hogy emlékeztessenek azokra a csodálatos napokra. És bár már nem úszom versenyszerűen, a kék szalagok szelleme még mindig velem van.
Amikor a kék szalagomat látom, eszembe jut a kitartás, a kemény munka és a barátság. Emlékeztet arra, hogy bármilyen nehézséggel is nézek szembe, képes vagyok legyőzni azt. És arra is emlékeztet, hogy soha nem szabad feladnom álmaimat, mert a kitartás révén bármi elérhető.
Szóval, ha valaha is kék szalagot látsz, emlékezz arra, hogy ez több, mint egy egyszerű kitüntetés. Ez egy emlékeztető arra, hogy képesek vagyunk bármit elérni, amit csak akarunk, ha hajlandóak vagyunk keményen dolgozni és soha nem adjuk fel.