Külvárosi legenda

Szegény embernek megannyi baja van, és ha nincs, akkor az történik vele, amit én is átéltem pesten. Ki gondolná, hogy egy pénteken, a hónap 13-án, én, aki megijed az árnyékomtól is, különös dologba keveredtem.

Aznap délután, ahogy hazaértem a suliból, anya megbízott, hogy fussuk ki a kutyát. A kicsike, akit Bimbinek hívunk, nagyon eleven, örökmozgó jószág, így nem féltem, hogy a közelünkben bármi baja eshet, de azért szemmel tartottam.

Elindultunk tehát sétálni, és ahogy közeledtünk a játszótérhez, láttam, hogy egy csoport gyerek randalírozik. Egyszerűen nem értettem, miért kell ilyen durván szaladgálni, hangoskodni, amikor lehet békességben is játszani. Na mindegy, nem szóltam rájuk, nem az én dolgom volt, így mentünk tovább.

Aztán egyszer csak Bimbi megugrott, elszaladt előlem. Tudtam, hogy valami érdekeset látott, így utánaeredtem, és nem hittem a szememnek. Bimbi egy fánál ugrált, és valami furcsát akart lekaparni a törzsről. Odaszaladtam, és akkor láttam meg. Egy fekete macska volt a fán, és egy levéllel próbálta eltakarni a szemét.

• Szívem hevesen vert, hiszen köztudott, hogy a fekete macskák szerencsét hoznak, ha átmennek az utadon, de hogy ha az ember szemébe néznek, az bizony bajt jelent.

El akartam húzni Bimbit, de a kutya nem hagyta magát, ugatott, és egyre csak a macskát nézte. A macska pedig továbbra is ott ült a fán, és nézett rám, az én szemembe, és én tudtam, hogy nagy bajban vagyok.

Nem lehet, hogy ez csak egy álom? – kérdezgettem magamtól, de sajnos nem volt álom. A macska ott volt, és nézett, és én nem tudtam elszakadni a tekintetétől.

Akkor aztán Bimbi megint ugatott, és én magamhoz tértem. Megragadtam a kutyám pórázát, és elindultam haza, de a macska még mindig ott volt a fának, és nézett rám, és én tudtam, hogy nem szabadott volna a szemébe néznem.

Amikor hazaértem, anyám aggódva kérdezte, hogy miért jöttünk haza ilyen hamar, én pedig nem tudtam neki elmondani, hogy egy fekete macska nézett a szemembe, és hogy ez bizony bajt jelent. Csak annyit mondtam, hogy Bimbi elfáradt, és anyám elhitte.

Aznap este nem tudtam elaludni, forgolódtam az ágyamban, és a fekete macska nézett rám a sötétből. Tudtam, hogy valami rossz fog történni, és nem tévedtem.

Másnap reggel anyám azt mondta, hogy kirúgták a munkahelyéről, és hogy nincs más választásunk, mint elköltözni a város másik felébe, egy külvárosba, ahol nem lesz sem munkája, sem barátai, ahol idegenek leszünk.

És én tudtam, hogy ez mind a fekete macska miatt van, mert a szemébe néztem, és bajt hozott rám. Azóta igyekszem minden fekete macskát kikerülni, és soha többé nem nézek a szemükbe.

Ne higgyétek el, hogy ez csak egy legenda, mert én tudom, hogy nem az. A fekete macskák szerencsét hoznak, de csak akkor, ha az utadon mennek át, ha pedig a szemükbe nézel, akkor bizony bajt hoznak rád.