Kapj el, ha zuhanok

Életem során sok embert kaptam el, amikor zuhanni kezdtek. Néha szó szerint, néha képletesen. De azt hiszem, most rajtam a sor, hogy elkapjanak.

Annak idején erős voltam, stabil és biztos lábakon álltam. De az évek múlásával kezdtem elfáradni. A lábaim meggyengültek, a látásom elhomályosult, és a reakcióidőm lelassult. Már nem voltam az a férfi, aki voltam.

Annyira megszoktam, hogy mindig én vagyok az, aki segít másoknak, hogy elfelejtettem, nekem is szükségem van segítségre. És most, hogy magam is bajba kerültem, rájöttem, hogy nincs senki, aki elkapjon, ha zuhanok.

A múltam hibáival szembesülök most. Azok a dolgok, amelyeket túl sokáig halogattam, most utolérnek. És nincs menekvés.

Túl későn váltam el.
Túl kevés időt töltöttem a gyerekeimmel.
Túl sokat dolgoztam.
Túl keveset törődtem az egészségemmel.

És most, hogy minden összeomlik, csak magamat okolhatom. Én voltam az egyetlen, aki irányíthatta a saját életemet. Én voltam az egyetlen, aki meghozhatta a megfelelő döntéseket. De nem tettem meg.

És most itt állok, a szakadék szélén, és nincs más, csak az üresség előttem. Zuhanok és nincs senki, aki elkapjon. Csak a múltam emlékei és a jövőm félelme.

Tudom, hogy ez nem túl vidám történet. De remélem, hogy azért tudok belőle tanulni valamit. És remélem, hogy te is tanulhatsz belőle. Mert ha nem vagy óvatos, könnyen te is a helyembe kerülhetsz.
Ezért kérlek, tanulj az én hibáimból. Ne halogasd a dolgokat. Tölts időt azokkal, akiket szeretsz. Gondoskodj az egészségedről. És hozz jó döntéseket.
Mert soha nem tudhatod, mikor jön el az a nap, amikor te is zuhanni kezdesz. És ha jön, akkor szeretnéd, ha lenne valaki, aki elkap téged.