Kerényi Miklós a magyar nemzettörténet egyik legfontosabb alakja, akinek nevét örökre beírta a történelem könyvekbe a honfoglalás koráról írt műveivel. Származása miatt sokáig komoly megkülönböztetésekben volt része, de ennek ellenére számos kutatást végzett, és jelentős mennyiségű írást hagyott hátra, amelyben kifejtette a honfoglalásról vallott nézeteit.
Kerényi Miklós 1860. július 27-én született Debrecenben. Apja, Kerényi Mihály szabómester volt, anyja, Szilágyi Erzsébet pedig egy kereskedő lánya. Miklós volt a család legkisebb gyermeke, és eleinte nem tűnt ki különleges tehetségekkel. Azonban már kora gyermekkorában is a történelem érdekelte, és erről szívesen is beszélgetett az idősebb emberekkel.
Kerényi Miklós tanulmányait Debrecenben kezdte, majd később Budapestre került, ahol a Tudományegyetemen folytatta. Itt olyan neves tanárok oktatták, mint Marczali Henrik és Szilágyi Sándor. Kerényi Miklós már az egyetemi évei alatt is kiválóan teljesített, és több tanulmányt is publikált a honfoglalás koráról.
1883-ban diplomázott történelem-földrajz szakon, majd az Országos Levéltárba került, ahol több évig a honfoglalás kori oklevelekkel foglalkozott. Itt számos olyan dokumentumot fedezett fel, amelyek értékes információkat szolgáltattak a honfoglalásról. Kerényi Miklós kutatásai alapján megállapította, hogy a honfoglalás nem egyetlen esemény volt, hanem egy több évtizedes folyamat, amelynek során a magyarok fokozatosan foglalták el a Kárpát-medencét.
Kerényi Miklós 1890-ben publikálta az első nagyobb művét, amely a Honfoglalás kora címet viselte. Ebben a művében kifejtette azt a nézetét, hogy a magyarok nem egyetlen törzsből származnak, hanem több különböző törzs szövetsége alakította ki a magyar népet. Ez a felfogás ellentmondott a korábban elfogadott elméletnek, amely szerint a magyarok egyetlen törzsből, a hunokból származnak.
Kerényi Miklós munkája nagy visszhangot váltott ki a magyar történészek körében. Egyesek támogatták a nézeteit, mások viszont erősen bírálták azokat. A vita több évtizeden át folytatódott, és csak az 1950-es években született meg egy konszenzus, amely szerint a magyarok több különböző törzs szövetségéből származnak.
Kerényi Miklós nemcsak történészként, hanem politikusként is aktív volt. 1896-ban országgyűlési képviselővé választották, és több ízben is miniszteri posztot töltött be. Politikai tevékenysége során mindig is a magyar nemzeti érdekek képviseletére törekedett.
Kerényi Miklós 1926. július 27-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét számos közintézmény és utca viseli, és az egyik legjelentősebb magyar történészként tartják számon.