Kertész György a 20. század egyik legjelentősebb magyar írója volt. Élete során koncentrációs táborokban raboskodott, és ez az élmény aztán egész életművét meghatározta. Sorsteremtő regényei, a Sorstalanság és a Kaddis a meg nem született gyermekért, az Auschwitzban átélt szenvedéseit és a holokauszt borzalmait dolgozzák fel.
Kertész György írásaiban a borzalom, a szenvedés és a halál mellett az emberi méltóság megőrzésének és a túlélésnek is nagy szerepe van. Regényeiben a koncentrációs táborok embertelen világát, a bűncselekmények teljesített tényét és az elkövetők felelősségét vizsgálja. Szépirodalmi munkásságán kívül politikai esszéiben is foglalkozott a holokauszt emlékezetével és az európai identitás kérdéseivel.
Kertész György írásai mélyen meghatóak, és emlékeztetnek minket a múlt borzalmaira. Művei arra tanítanak bennünket, hogy az emberi szenvedésre soha nem szabad megfeledkeznünk, és hogy mindent meg kell tennünk az ilyen tragédiák megismétlődésének megakadályozására.
Kertész György 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Élete és művei a mai napig inspirálnak írókat, művészeket és gondolkodókat világszerte.
"A holokauszt olyan mélység, amelynek az alját még mindig nem érintettük el." - Kertész György
Kertész György munkássága emlékeztető arra, hogy a történelem nem ismétli meg magát, hanem rímel. Feladatunk, hogy emlékezzünk a múltra, és a jelenben olyan döntéseket hozzunk, amelyek jobbá teszik a jövőt.