Kijevi gyermekkórház




Mit élhetnek át azok a gyermekek, akiknek a mindennapjait beárnyékolja a háború? Kijevben nemrég egy olyan helyet kerestem fel, ahol ezeknek a gyermekeknek nyújtanak segítséget.
A kijevi Gyermekgyógyászati Oktató- és Tudományos Központban 370 ágyon 18 éves korig látnak el betegeket. Nap mint nap érkeznek az újabb sérültek. Az általam meglátogatott napon 18 súlyosan sebesült gyermek feküdt az intenzív osztályon, köztük három olyan, aki a háború következtében veszítette el a végtagját.
A kórházban töltött időm alatt mélyen megérintett a gyermekek és az orvosok bátorsága. A fiatal betegek szemében ott csillogott az életkedv és a remény, ami minden fájdalmukat elfeledtette. Az orvosok pedig fáradhatatlanul küzdöttek az életükért, mindent megtéve azért, hogy visszajuttassák őket a gyermekkorukhoz.
Az egyik orvos, akivel beszélgettem, elmondta, hogy az ilyen esetekben a lelki segítségnyújtás is éppoly fontos, mint a testi gyógyítás. A gyermekeknek ugyanis nemcsak a fizikai sérülésekkel, hanem a háború okozta traumával is meg kell küzdeniük. A kórházban ezért pszichológusok is dolgoznak, akik segítenek a gyerekeknek feldolgozni az élményeiket.
A kijevi Gyermekgyógyászati Oktató- és Tudományos Központ nemcsak egy kórház, hanem egy reményközpont is. Itt a gyermekek megkapják a szükséges kezelést, a sérültek pedig esélyt kapnak arra, hogy visszatérhessenek a régi életükhöz. Az itt dolgozó orvosok és ápolók pedig mindent megtesznek azért, hogy ez a remény soha ne halványuljon el.
"A háború nemcsak azokat sebzi meg, akik közvetlenül részei lesznek, hanem azokat is, akiket elszakít egymástól. A gyermekkórházak pedig azok a helyek, ahol a gyermekek megkaphatják azt a segítséget, amire szükségük van ahhoz, hogy felépüljenek mind a testi, mind a lelki sérüléseikből."
A kijevi Gyermekgyógyászati Oktató- és Tudományos Központban eltöltött nap örökre megmarad az emlékeimben. Megmutatta nekem, hogy még a háború legnehezebb napjaiban is van remény. És hogy vannak olyan emberek, akik minden erejükkel küzdenek azért, hogy a gyermekek még a legnehezebb időkben is mosolyogva nézzenek a jövőbe.