„Kiss Gergely

„Kiss Gergely vagyok, és író vagyok. Legalábbis a barátaim ezt mondják rólam. Én csak egy srác vagyok, aki szereti a szavakat, és szereti őket úgy összerakni, hogy történeteket meséljenek.”
„Nem mindig akartam író lenni. Valójában sokáig nem is tudtam, hogy mit akarok csinálni az életemmel. Egy ideig tanárnak tanultam, de rájöttem, hogy nem ez az én utam. Aztán kipróbáltam az újságírást, de az sem volt igazán nekem való.”
„Egy napon éppen egy kávézóban ültem, és néztem, ahogy az emberek jönnek-mennek. Mindenki olyan más volt, és mégis mindannyian egyformák voltak. Mindannyian saját történetet meséltek, és én elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán én is el tudnék mesélni néhányat ezekből a történetekből.”
„Vettem egy tollat és egy papírt, és elkezdtem írni. Eleinte csak kis történetek voltak, olyan dolgok, amiket a saját életemből vettem. De aztán egy napon elkapott egy nagyobb történet, és nem tudtam abbahagyni az írást.”
„Az első könyvemet évekkel később adtam ki. Egy regény volt, és a címe A fiú, aki szerette a szavakat. A könyvről sok jó kritikát kaptam, és még néhány díjat is nyert. De ami a legfontosabb, hogy a történetem eljutott az emberekhez, és megérintette az életüket.”
„Azóta már több könyvet is kiadtam, és íróként is egyre sikeresebb vagyok. De még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki az a kávézóban ült, és nézte, ahogy az emberek jönnek-mennek.”
„Még mindig szeretem a szavakat, és még mindig szeretem őket úgy összerakni, hogy történeteket meséljenek. De most már tudom, hogy a történeteimnek nemcsak szórakoztatniuk kell, hanem tanítaniuk is kell. Tanítania kell minket önmagunkról, a világról és egymásról.”
„Bízom benne, hogy a történeteim elérik az embereket, és megérintik az életüket. Bízom benne, hogy a szavaim arra inspirálnak majd másokat, hogy írják meg a saját történeteiket.”