Kiss László: Egy elfeledett zseni

Kiss László neve ismeretlenül cseng sokak számára, pedig tehetsége és munkássága a magyar irodalom legkiválóbbjai közé emelte volna. Születésének 150. évfordulója alkalmából vegyünk egy méltó emlékezést a feledésbe merült íróra.

Szegény családban született a szabolcsi Nagygécen. Tanulmányait Budapesten végezte, ahol jogi diplomát szerzett. Azonban szívét mindig az irodalom rabul ejtette. Első elbeszélései az 1870-es években jelentek meg, és hamar felkeltették a neves irodalomkritikus, Gyulai Pál figyelmét.

Kiss László prózája egyszerre volt realista és romantikus. A paraszti élet nyomorúságát tárta fel, de hitte az emberi jóságban és a társadalmi igazságosságban. Legismertebb művei, a Tanyavilág és a Nyugtalanok, a magyar naturalizmus remekei, melyekben a vidék életét és a városi szegénység küzdelmeit ábrázolja kendőzetlen őszinteséggel.

Nemcsak íróként, hanem közéleti személyiségként is jelentős volt. Részt vett a Függetlenségi Párt megalapításában, és képviselőként küzdött a nép jogaiért. "Szent hivatás van minden embernek" - vallotta, és ez a hit vezette egész életében.

Sajnos már fiatalon, alig 36 évesen érte a halál. Halála után művei sokáig feledésbe merültek. A 20. század elején fedezték fel újra írói nagyságát, de a szocialista időszakban újra elhallgattatták. "A feudalizmus romjaiból felszabadult népre nagy feladatok várnak" - mondta egy beszédében. Ez az üzenet ma is aktuális.

Kiss László emlékét őrizzük, és irodalmi örökségét tartsuk becsben. "Az írásnak az a jelentősége, hogy nem egy embernek szól, hanem a tömegnek, az egész nemzetnek" - vallotta. Tegyük meg hát mi is a tőlünk telhetőt, hogy ne vesszen el ismét a neve a feledés homályában.

"Száz évig kell küzdeni, hogy egy ember neve a köztudatba bejusson, és száz évig kell küzdeni, hogy elfelejtődjék" - mondta Kiss László egykor. Legyünk mi azok, akik újra emlékezetbe idézik nevét, és nem engedik, hogy elfelejtődjék.