Aláírjuk az autó nevünket, és büszkék vagyunk rá
A magyarok egyetlen autómárkájának története az 1890-es évek végén kezdődött, amikor Óbudán egy Serpollet gőzöskocsit szereltek össze, majd 1905-ben a magyar királyi postának készült egy kocsinyi automobil.
A kocsimárka neve a magyar "kocsi" szóból származik, ami azt jelentette, hogy "szekér". A "Kocs" név először 1907-ben jelent meg egy autóújságban, és 1928-ban lett védjegy. A "Kocs" név a magyar autóipar szinonimájává vált, és büszkeséggel tölt el minden magyar embert.
A Kocs autók az 1930-as években élték fénykorukat, amikor már 4 üzemben, Csepelen, Óbudán, Győrben és Kecskeméten is gyártották őket. Az autók a legkorszerűbb technológiával készültek, és a középosztály számára készültek.
A második világháború után a magyar autóipar államosították, és a "Kocs" márkanév 1951-ben megszűnt. A háború után a magyar autóipart a szovjet autógyártáshoz igazították, és a "Kocs" márkanév helyett a "Csepel" márkanév került bevezetésre.
A Csepel autók az 1950-es években és az 1960-as évek elején népszerűek voltak Magyarországon, de az 1960-as évek közepén a "Skoda" autókkal szemben nem tudták felvenni a versenyt. Az utolsó Csepel autók 1975-ben készültek el.
A "Kocs" márkanév az 1990-es évek elején tért vissza, amikor Magyarországon elkezdődött a piacgazdaság. A "Kocs" márkanévvel ellátott autók azonban már nem a magyar autóipar jelképei, hanem külföldön gyártott autók, amelyeket Magyarországon szerelnek össze.
A "Kocs" márkanév ma már csak a magyar autóipar történetének egy fejezete, de a magyarok számára még mindig egy olyan márkanév, amelyre büszkék. A "Kocs" márkanév a magyar autóipar aranykorát, a magyar emberek kreativitását és kitartását jelképezi.