Kovács István

Szerintem sokan hallottatok már Kovács Istvánról, de sokan nem. Az első csoportba én is beletartoztam pár éve még, most viszont ha valaki megkérdezi, boldogan mesélek róla. Pedig csak egy egyszerű ember, egyszerű élettörténettel, aki nem akar magával foglalkoztatni senkit, én viszont nem állom meg.

"Amikor a Jóisten anyámat teremtette, kifogyott az alapanyagból, ezért engem már csak szívvel és lélekkel tudott megáldani" - így mondta nevetve, kedvesen a tőle szokásos nyugalommal.

Hogy miért érdekes? Mert aki ismeri, az mind ismeri az ő "öreglányát", ami nem más, mint az autója, amivel szinte mindenhova elbarangolt. Volt olyan, hogy egyetlen nap alatt 2000 kilométert tett meg vele. Ugyanaz az autó, amelyikben szinte sosem volt benzinszint, sőt néha nem is volt benne benzin. Hogy miért? Mert az adott benzinkútnál nem volt pont az a fagylalt, amit szeretett. Én nem mondom, hogy ez a normális, de ha őt kérdezzük, akkor az a normális.
Egy olyan ember ő, aki nem keresi a társaságot, nem keresi a reflektorfényt, mégis sokan szeretik. Én is közéjük sorolom magam, nem is kis ok nélkül. Szerinte azért szeretik sokan, mert nem akar megváltoztatni senkit, és nem akar meggyőzni senkit semmiről. Egyszerűen csak él, és azt éli, amit szeret.
Én csak gratulálni tudok neki ehhez a szép élethez, és kívánom neki, hogy még sokáig élvezhesse azt, amit most. Azt is kívánom, hogy senki se akarja megváltoztatni őt, mert akkor nem ő lenne, aki most.

Egy rajongó