Kozmutza Flóra

„A lélek nem betegíthető meg, csak a test.”
Kozmutza Flóra magyar gyógypedagógiai pszichológia úttörője volt, aki életét a sérült gyermekek nevelésének szentelte. Az ő munkásságának köszönhetően jött létre Magyarországon az első fogyatékos gyermekeknek szóló szakiskola.
Flóra 1905-ben született Budapesten. Szülei, Kozmutza Hermil és Nieszner Flóra, mindketten tanárok voltak. Flóra már gyermekkorában érdeklődött a sérült gyermekek helyzete iránt. Amikor 1929-ben elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem pszichológia szakát, azonnal a Vakok Intézetében kezdett dolgozni, ahol megtapasztalta a sérült gyermekek nehézségeit.
1939-ben feleségül ment Illyés Gyula költőhöz, akivel közösen írták meg „József Attila utolsó hónapjai” című könyvét. Ez a mű mély betekintést nyújt József Attila életének utolsó szakaszába, és máig fontos forrás a költő életrajzírói számára.
A háború után Flóra folytatta munkáját a gyógypedagógia területén. Megalapította az első magyarországi gyógypedagógiai tanárképző főiskolát, és számos könyvben és cikkben foglalta össze a sérült gyermekek nevelésének elveit.
„A gyógypedagógia nem csupán a sérülés ellensúlyozásáról szól, hanem az érintett gyermek egyéniségének kibontakoztatásáról.”
Flóra szerint a sérült gyermeket nem szabad külön kezelni az ép gyermekektől, hanem be kell fogadni őket a közösségbe, és biztosítani számukra azokat a lehetőségeket, amelyekkel kibontakoztathatják képességeiket.
Kozmutza Flóra munkássága nagy hatással volt a magyarországi gyógypedagógia fejlődésére. Az általa létrehozott intézmények és tanítások máig a gyógypedagógiai képzés alapjai.
Flóra 1995-ben hunyt el Budapesten. Emléke előtt tisztelegve több iskolát és intézményt neveztek el róla.