Labritz Béla, a hazánk fia

"Labritz Béla, a hazánk fia" címen közzétett életrajzi írásaimban a szülőföldünkhöz való kötődésünk fontosságáról szeretnék írni. Labritz Béla életútja példaértékű mindazok számára, akik úgy érzik, hogy a hazájuk elhagyása nélkül is lehetnek sikeresek és boldogok.

Labritz Béla 1874-ben született Dunaszerdahelyen. Szülei szegény földművesek voltak, akik a falu határában művelték a földjüket. Béla már gyermekkorában megszerette a földet és a természetet. Gyakran segített a szüleinek a gazdaságban, és sokat járt ki a mezőre pásztorkodni. Ekkor ismerkedett meg a falu életének mindennapjaival, az állatokkal, a növényekkel és az emberekkel.

1889-ben, 15 éves korában Béla elszakadt a földtől és a falujától. Budapestre költözött, hogy szakmát tanuljon. Asztalosinasnak állt, és hamarosan kitűnt szorgalmával és tehetségével. Néhány éven belül már önálló asztalosműhelyt nyitott, és szép jövő állt előtte.

1900-ban azonban Béla élete gyökeres fordulatot vett. Az orvosok megállapították, hogy tüdőbeteg, és hamarosan meghalhat. Béla csüggedésbe esett, és már nem látott semmi értelmet az életében. Ekkor azonban egy barátja elvitte a feleségével együtt a Budapest melletti Szent János Kórházba. Itt a természetgyógyászatot gyakorló dr. Balassa István kezelésbe vette Bélát.

Balassa doktor a természetgyógyászat híve volt, és úgy gondolta, hogy a betegségeket a természet gyógyító erejével lehet legyőzni. Béla iskolázatlan ember volt, de bizalommal fordult Balassa doktorhoz. Megfogadta a tanácsait, és elkezdett természetgyógyászati módszerekkel kezelni magát.

A kezelés eredményeire nem kellett sokáig várni. Béla tüdőbetegsége néhány hónap alatt meggyógyult. Béla hálából elhatározta, hogy maga is természetgyógyász lesz, és segíteni fog azokon, akik a betegségektől szenvednek.

1902-ben Béla már természetgyógyászatból élt. Budapesten nyitott egy természetgyógyászati intézetet, ahol a betegeket természetgyógyászati módszerekkel kezelte. Intézete hamarosan híressé vált, és Béla az ország egyik legkeresettebb természetgyógyászává vált.

1914-ben kitört az első világháború. Béla önként jelentkezett katonának, és az orosz frontra került. A háborúban súlyosan megsebesült, de szerencsére felépült. A háború után Béla hazatért, és folytatta természetgyógyászati tevékenységét.

1925-ben Béla visszaköltözött Dunaszerdahelyre. Itt nyitott egy természetgyógyászati intézetet, ahol a környékbeli betegeket kezelte. Béla a faluja megbecsült embere volt, és sokat tett azért, hogy a természetgyógyászatot népszerűsítse.

1944-ben, a második világháború végén Béla meghalt. 70 éves volt. A halála után felesége, Labritz Anna vette át az intézet vezetését. Béla szellemi öröksége azonban tovább él Dunaszerdahelyen. Az intézet ma is működik, és a természetgyógyászati hagyományokat őrzi.

Labritz Béla életútja példaértékű mindazok számára, akik úgy érzik, hogy a hazájuk elhagyása nélkül is lehetnek sikeresek és boldogok. Béla szerette a hazáját, és mindent megtett azért, hogy a