Legenda

Szeretem az esőt. Különösen a nyári záporokat. Ahogy hűs levegőt hoznak, és megmossák az utcákat, a fákat és a virágokat. Az ablaknál ülök, és nézem, ahogy az esőcseppek a levelekről a földre hullnak. Mintha könnyeznének a fák. De nem vagyok szomorú. Az eső számomra nem szomorúságot, hanem megtisztulást jelent. Mintha lemosná rólam a gondokat, a bánatot és a fáradtságot.
Az eső hangja is megnyugtat. Az esőcseppek kopogása az ablakon olyan, mintha egy halk dallamot játszanának. Ez a dallam ellazít, és segít elfelejteni a gondokat. A szél susogása a fák lombjai között pedig olyan, mintha egy bölcs öreg mesélne nekem valamit. Mesélne az élet szépségéről, a szerelemről, a barátságról és a reményről.
Az esőben van valami megnyugtató. Olyan, mintha minden megállna egy pillanatra. A város zajai elcsendesednek, az emberek behúzódnak a házakba, és csak az esőcseppek kopogása hallatszik. Ez a csönd pedig lehetőséget ad arra, hogy magunkba nézzünk, és átgondoljuk az életünket. Hogy mit csináltunk jól, és mit csinálhatnánk jobban. Hogy milyen irányba szeretnénk haladni, és milyen célokat szeretnénk elérni.
Az eső nemcsak megtisztító, hanem erőt is ad. Olyan, mintha az esőcseppek új energiával töltenének fel. Ez az energia segít abban, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, és megvalósítsuk az álmainkat. Segít abban, hogy túllépjünk a saját határainkon, és olyan dolgokat tegyünk, amelyekre korábban nem voltunk képesek.
Az eső tehát számomra nem szomorúságot, hanem megtisztulást, megnyugvást és erőt jelent. Olyan ajándék, amely segít abban, hogy jobb emberré váljak.