Liptai Claudia: Tíz napig hallgattam, hogy el ne veszítsem őt

Sokáig titkoltam, de most végre meg osztom veletek a történetemet, talán lesz aki tanul belőle! >Amikor először megismerkedtünk, nem gondoltam, hogy a férjem lesz belőle. Nem volt az esetem, és nem is hittem benne, hogy egyszerre többen is tud szeretni.

Ám az idő múlásával egyre jobban megkedveltem. Szeretetteljes, figyelmes, kedves és nagylelkű volt. Olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyeket mindig is kerestem egy férfiban.

Az egyetlen dolog, ami zavart bennem, a féltékenysége volt. Állandóan ellenőrizte a telefonomat, azt sem engedte, hogy egyedül találkozzam a barátaimmal. Kezdetben még hízelgett, hogy ilyen "féltékeny rám", de idővel egyre inkább fojtogatónak éreztem a viselkedését.

Egy napon elértem a tűréshatáromat. A férjem azt akarta, hogy mondjak le a munkámról, hogy otthon maradhassak és kiszolgáljam őt. Ekkor határoztam el, hogy elhagyom. Nem bírtam tovább elviselni az állandó veszekedéseket és a féltékenységi jeleneteket.

Elhagytam a közös lakásunkat, és egy barátomnál húztam meg magam. A férjem azonban nem adta fel. Minden nap hívogatott, üzeneteket írt, ajándékokat küldözgetett. Kezdetben még meghatódtam a kitartásán, de végül rájöttem, hogy nem szabad engednem, hogy visszahúzzon a régi negatív kapcsolatunkba.

Tíz hosszú napon át hallgattam a telefonját, nem válaszoltam az üzeneteire, és nem néztem a közösségi oldalait. Nehéz volt, mert nagyon hiányzott, de tudtam, hogy ez a legjobb, amit tehetek magamért.

A tizedik napon a férjem végre feladta. Egy hosszú üzenetet írt, amelyben bocsánatot kért a viselkedéséért, és megígérte, hogy megváltozik. Azt mondta, hogy szeret, és nem akar elveszíteni engem.

Én még mindig haragudtam rá, de láttam, hogy őszintén megbánta a tetteit. Újra találkoztunk, és elbeszélgettünk. Elmagyaráztam neki, hogy fontos számomra a függetlenségem és a szabadságom. Megértette, és megígérte, hogy tiszteletben fogja tartani a határaimat.

Azóta eltelt néhány hónap, és a férjem valóban megváltozott. Nem féltékenykedik többé, és nem próbálja meg irányítani az életemet. Boldogabbak vagyunk, mint valaha.

A történetem azt példázza, hogy néha érdemes megbocsátani, és esélyt adni a másiknak. Nem mondom, hogy könnyű, de ha van szeretet és elkötelezettség a kapcsolatban, akkor érdemes küzdeni érte.