Lira

*
Egyik nap egy lira koncerten találtam magam. Nem igazán ismertem az együttest, de a barátnőm nagy rajongójuk volt, és nyaggatott, hogy menjek el vele. Mivel nem akartam vitatkozni, igent mondtam.
A koncert előtt még percekig tébláboltunk, mire végül megtaláltuk a helyszínt. Egy kicsi, földalatti klubban tartották a koncertet, ami már akkor megtelt, amikor beléptünk. A levegő fülledt volt, és alig lehetett levegőt venni.
A koncert hamarosan elkezdődött. Az énekes egy karizmatikus figura volt, aki szinte hipnotizálta a közönséget. A gitáros virtuóz szólóival nyűgözött le, míg a dobos a ritmust adta, ami úgy lüktetett, mint a szívem.
A zene magával ragadott. Olyan volt, mintha a világ megszűnt volna létezni, és csak mi maradtunk a zenészekkel. A dalok szóltak a szerelemről, a veszteségről és az életről. Mindegyikükben volt valami, amivel azonosulni tudtam.
A koncert végén úgy éreztem magam, mintha egy másik világból tértem volna vissza. Hihetetlen élmény volt, ami még sokáig megmaradt bennem. Azóta is gyakran eszembe jut az a koncert, és mindig mosolyt csal az arcomra.