Locsolóvers

A locsolkodás ősi magyar népszokás, amelynek gyökerei egészen a pogány időkig nyúlnak vissza. A víz az élet szimbóluma, a természet megújulásának ünnepélyét jelképezte. A locsolás során a férfiak hideg vízzel locsolták meg a lányokat, asszonyokat, ami egyfajta termékenységvarázsló rítus volt.

A locsolkodás eredetileg húsvét hétfőjén zajlott, de ma már egyre inkább húsvétvasárnap reggelére tevődik át, hogy ne zavarja a húsvéti ünneplést. A locsolkodó legények vagy férfiak házról házra járnak, és locsolóversekkel köszöntik az asszonyokat és a lányokat, akiknek ezért piros tojást, kalácsot vagy pénzt kell adniuk.

A locsolóversek általában vidám, játékos hangulatúak, és a lányok szépségét, erényeit dicsőítik. Néhány népszerű locsolóvers:

• "Hajnal van, hajnalodik, / Piros tojást hoztam, / Locsolj meg jó hideg vízzel, / Én meg neked adok szépet."
• "Vígan locsolok, / Fürge lábbal ropogok, / Hideg víz a hűsítőm, / Szívemnek a kedvességed a szomjúságom."
• "Meglocsolom szép leányt, / Hogy ne hervadjon el arczán a rózsaszin, / Hogy virágozzék, hogy nyíladozzék, / Piros tojást adjon nekem azután."

A locsolkodás ma már nemcsak a termékenységvarázslásról szól, hanem sokkal inkább egy vidám, tavaszi ünneplésről, amelyben a lányok és a fiúk egyaránt örömüket lelik. A locsolás egy remek alkalom a barátkozás, a flörtölés és a jókedvű mulatozásra.