Losonczi Dávid kérdezi

Mikor volt utoljára, hogy azon kaptad magad, hogy a kedvenc könyvedet olvasod?

Ne aggódj, velem is megtörténik. Fogom a könyvet, a kezemben tartom, és azon tűnődök, hogy miért nem olvasom. Hacsak nem egy kedvenc könyv, akkor valószínűleg nem fogom elolvasni. És ha nem olvasom el, akkor soha nem fogom megtudni, hogy mi történik a szereplőkkel. És ha nem tudom, hogy mi történik a szereplőkkel, akkor soha nem fogom megtudni, hogy mit gondolnak és mit éreznek. És ha nem tudom, hogy mit gondolnak és mit éreznek, akkor soha nem fogom megérteni őket. És ha nem értem őket, akkor soha nem fogom tudni, hogy milyen emberek.

Ez az oka annak, hogy olvasok. Mert meg akarom érteni az embereket. Meg akarom tudni, hogy miért teszik azt, amit tesznek, és miért érzik azt, amit éreznek. És azt gondolom, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy megértsd az embereket.

Ha tehát azon kapod magad, hogy nem olvasod a kedvenc könyvedet, akkor vedd a kezedbe, és kezdd el olvasni. Nem fogod megbánni.

Mikor volt utoljára, hogy olyasmit csináltál, amitől féltél?

Ne aggódj, velem is megtörténik. Mindig félek valamitől. Ha új dolgot próbálok ki, mindig félek, hogy nem fog sikerülni. Ha valakivel új emberrel találkozom, mindig félek, hogy nem fog szeretni.

De tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sokan félnek dolgoktól. És azt gondolom, hogy ez normális. A félelem az, ami megvéd minket a bajtól. Ez az, ami segít nekünk elkerülni a veszélyes helyzeteket. Ez az, ami segít nekünk megőrizni magunkat.

De a félelem is megakadályozhat minket abban, hogy élvezzük az életet. Megakadályozhatja, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Megakadályozhatja, hogy új emberekkel találkozzunk. Megakadályozhatja, hogy éljük az életünket.

Szóval, ha azon kapod magad, hogy félsz valamitől, akkor ne hagyd, hogy ez megakadályozza, hogy megtedd. Csak csináld meg. És meglátod, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek tűnik.

Mikor volt utoljára, hogy valakivel beszéltél az érzéseidről?

Ne aggódj, velem is megtörténik. Mindig nehéz valakivel az érzéseimről beszélni. Félek, hogy ítélkezni fognak. Félek, hogy nem fognak megérteni. Félek, hogy kinevetnek.

De tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sokan félnek az érzéseikről beszélni. És azt gondolom, hogy ez normális. Az érzéseink személyesek. Ezek a mieink. És nem akarjuk, hogy bárki más tudja őket.

De az érzéseinkről való beszélgetés is segíthet nekünk. Segíthet nekünk megérteni őket. Segíthet nekünk továbblépni. Segíthet nekünk gyógyulni.

Szóval, ha azon kapod magad, hogy valakinek szeretnél beszélni az érzéseidről, akkor tedd meg. Csak beszélj. És meglátod, hogy nem is olyan rossz, mint amilyennek tűnik.