Lupkovics Beáta, a halál árnyékából

Pár hete ébredtem rá, hogy perverz dolognak tartom a halál gondolatát. Hogy fáj, de nagyon fáj, ha elképzelem, hogy egyszer nem leszek többé. Ha elképzelem, hogy nincsenek többé a szeretteim. Hogy nem láthatom többé a virágokat nyílni, a gyerekeket játszani, a felhőket úszni. Hogy nem érezhetem többé a napfény melegét a bőrömön, az esőcsepp szelíd érintését, vagy a szél illatát.
Régebben csak egy begubózott, félelmes, ismeretlen szörnyeteg volt számomra a halál. Valami, ami nem érint, amire nem érdemes gondolni. Aztán megismertem pár olyan embert, aki nagyon közel állt hozzám, és akivel meg kellett volna ismerkednem. És akik már nem lehetnek velem.
A halállal való szembenézés átalakított. Ráébresztett arra, hogy az élet mennyire törékeny, és hogy minden pillanatot meg kell becsülni. Arra is ráébresztett, hogy a halál nem feltétlenül rossz dolog. Hogy néha ajándék, mert megszabadíthat a szenvedéstől, a fájdalomtól.
Most már nem félek annyira a haláltól. Nem várom, de nem is rettegek tőle. Inkább elfogadom, mint az élet természetes részét. És tudom, hogy amikor eljön az én időm, békében távozom majd. Mert tudom, hogy szeretve éltem, és szeretve fogok távozni.
A halál árnyékából
A halál árnyékában élünk. Tudjuk, hogy ott van, leselkedik ránk, de próbáljuk nem gondolni rá. Próbáljuk úgy élni az életünket, mintha örökké élhetnénk.
De a halál mindig ott van. És egyszer utolér minket.
Nem tudjuk, mikor fog jönni, de felkészülhetünk rá. Felkészülhetünk arra, hogy békében távozzunk. Hogy békét találjunk a halálban.
Hogyan készülhetünk fel a halálra?
Az egyik módja annak, hogy békén távozzunk, ha elfogadjuk, hogy a halál része az életnek. Hogy nem valami ijesztő, amire félni kell, hanem valami természetes, amivel szembe kell nézni.
Egy másik módja annak, hogy békén távozzunk, ha megbocsátunk magunknak és másoknak. Ha elengedjük a múltbéli sérelmeket és haragot. Ha bocsánatot kérünk azoktól, akiket megsértettünk, és megbocsátunk azoknak, akik megsértettek minket.
Végül, hogy békén távozzunk, arra is szükség van, hogy szeressenek minket. Hogy tudjuk, hogy törődnek velünk, és hogy hiányozni fogunk nekik, amikor elmegyünk.
A halál árnyékában élünk, de nem kell rettegnünk tőle. Felkészülhetünk rá, hogy békében távozzunk. Hogy békét találjunk a halálban.