Luton–everton: keresztbe tett álmok

A Luton utáni Everton meccs súlyos csalódást okozott. Megértem, hogy minden csapatnak lehet rossz napja, de az a hozzáállás és játék, amit a csapat ezen a mérkőzésen produkált, egyszerűen elfogadhatatlan volt.

Az első félidőben, amikor a Luton megszerezte a vezetést, még azt gondoltam, hogy rendben, ez megtörténhet. De ahogy telt az idő, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat egyszerűen nem hajlandó játszani. Nem volt erőfeszítés, nem volt vágy, nem volt szenvedély. Csak sétálgattak a pályán, és várták, hogy megtörténjen valami. És ez egyszerűen nem elég jó.

A második félidőben sem volt jobb a helyzet. Az Everton birtokolta a labdát, de nem tudott mit kezdeni vele. A passzok pontatlanok voltak, a támadások erőtlenek. És amikor a Luton megszerezte a második gólját, akkor már tudtam, hogy elvesztettük.

Ez egy olyan vereség volt, amit nem fogok elfelejteni. Nem azért, mert ez egy fontos meccs volt, hanem azért, mert megmutatta, hogy a csapat egyszerűen nem törődik. Nem érdekli őket a szurkolók, nem érdekli őket a klub. Csak a fizetésüket veszik fel, és nem hajlandók teljesíteni cserébe.

Nem tudom, mi lesz ebből a csapatból. Nem tudom, hogyan juthatunk túl ezen a csalódáson. De azt tudom, hogy valami kell hogy változzon. Valami komoly változás.

Mert ha ez a hozzáállás folytatódik, akkor nem fogunk sokra jutni. Ki fogunk esni a Premier League-ből, és soha többé nem térünk vissza. És ez az a dolog, amit a legkevésbé szeretnék.

Szóval kérlek, csapat, gondolkodjatok el azon, amit mondtam. És változtassatok valamit. Mert ha nem, akkor ez a klub elveszett ügy lesz.