Mágneshorgászat

Már jó ideje fúrta az oldalamat a mágneshorgászat, de valahogy sosem jutott el a dolog végrehajtásáig. Aztán egy szép napon összeállt a csoda.

A barátaimmal vacsoráztunk egy teraszon, amikor szembejött velünk egy mágneshorgász, és jót röhögtünk a mutatványain. Akkor jutott eszembe, hogy hoppá, ez nekem is mindig is nagy álmom volt, ezt nekem is ki kell próbálnom. Körbe is néztem rögtön, hogy honnan tudnék mágnest szerezni.

A barátaim csak nevettek az ötleten, de az egyikük eszébe jutott, hogy az ő apjának van egy hatalmas mágnese, amit már évek óta nem használ. Fel is hívtuk rögtön, és szerencsénk volt, mert meg is kaptuk a mágnest.

Izgatottan vágtunk neki a kalandnak, de nem is sejtettük, milyen fárasztó és milyen eredménytelen is lesz az egész. Két órán keresztül dobáltuk a mágnest, de csak néhány szeméttel jöttünk elő. Kezdtem már feladni, amikor végre, az utolsó dobásnál, valami nagy akadt a horgon. Megérte a sok munka, mert egy régi, rozsdás kerékpárláncot húztam ki a vízből.

Ezzel véget is ért a mágneshorgász kalandunk, de azt hiszem, a jövőben még sokszor elő fogom venni a mágnest, hátha legközelebb valami igazán értékeset sikerül kihúznom.