Márton Anna

Márton Anna vagyok, író és újságíró, és szeretnék mesélni nektek egy olyan eseményről, amely örökre megváltoztatta az életemet.

Még egyetemista voltam, amikor egy nyári estét barátokkal töltöttem egy kerti partyn. A zene szólt, az emberek nevetgéltek, és úgy tűnt, mindenki jól érzi magát.

Én is jól éreztem magam, de valahogy mégis nyugtalan voltam. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Hirtelen a tömeg megmozdult, és elkezdtek kiabálni. Mindenki a ház felé rohant, az udvar teljesen kiürült.

Én is futni kezdtem, de nem értettem, mi történik. Amikor beértem az ajtón, láttam, hogy az emberek pánikban futnak ki a házból. Valaki azt kiabálta, hogy tűz van.

Első gondolatom az volt, hogy megtaláljam a barátaimat, de aztán észrevettem, hogy a tűz gyorsan terjed, és nem tudok kijutni a házból. A füst egyre sűrűbb lett, és elkezdtem köhögni.

Akkor jöttem rá, hogy csapdába estem. Nem tudtam elmenekülni, és egyre közeledett a halál.

Aztán hirtelen megláttam egy kis ablakot az egyik falon. Nem volt túl nagy, de elég volt ahhoz, hogy átmásszak rajta. Kifelé másztam az ablakon, és a füstből és a lángokból a szabadba jutottam.

Megúsztam. Ki tudtam menekülni a tűzből, de az a traumatikus élmény örökre velem maradt.

Azóta sokat gondolkodtam azon az éjszakán. Rá kellett jönnöm, hogy az élet nagyon törékeny, és bármikor véget érhet. Ezért úgy döntöttem, hogy az életem minden percét kihasználom, és olyan dolgokat csinálok, amelyek boldoggá tesznek.

Írni kezdtem, mert mindig is szenvedélyem volt. Remélem, hogy a szavaim másokat is arra inspirálnak, hogy értékeljék az életüket, és kövessék az álmaikat.

Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy halogassuk a boldogságot.