Márton Richárd

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy miért így alakult az életem. Miért vagyok olyan, amilyen? Vajon mindig ilyen voltam, vagy csak az évek során alakultam ki? Hiszen az ember gyermekként még teljesen más jellemmel rendelkezik, de ahogy nő, alakul a személyisége.

Én is sokat változtam az idők során. Gyerekként félénk és visszahúzódó voltam. Nem szerettem az embereket, és inkább magamban voltam. De ahogy nőttem, egyre jobban kibontakoztam. Kezdeményezőbb lettem, és egyre jobban szerettem társaságban lenni.

De vajon miért változtam meg? Miért lettem más, mint amilyen gyermekként voltam? Vannak, akik azt mondják, hogy a környezetünk határozza meg, hogy milyen emberek leszünk. Mások szerint pedig a génjeink határozzák meg a személyiségünket. Én úgy gondolom, hogy mindkét tényező fontos szerepet játszik.

A környezetünk hatással van ránk, mert megtanuljuk, hogyan viselkedjünk másokkal. Például, ha olyan emberek között nőünk fel, akik kedvesek és segítőkészek, akkor mi is azok leszünk. De ha olyan emberek között nőünk fel, akik erőszakosak és agresszívek, akkor mi is azok leszünk.

A génjeink is hatással vannak ránk, mert azok határozzák meg, milyen tulajdonságokkal születünk. Például, ha a szüleink félénkek, akkor mi is félénkebbek leszünk. De ha a szüleink nyitottak és barátságosak, akkor mi is azok leszünk.

Úgy gondolom, hogy mind a környezetünk, mind a génjeink hatással vannak ránk. Nincs olyan, hogy 100%-ban örökölt személyiség, és nincs olyan, hogy 100%-ban környezeti hatás. Mindkettő fontos szerepet játszik.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy miért így alakult az életem, azt hiszem, a válasz mind a környezetemben, mind a génjeimben rejlik. Az a személy, aki ma vagyok, az a sokféle tapasztalás és hatás eredménye, amelyen az életem során keresztülmentem.

És biztos vagyok benne, hogy ez a folyamat még nem ért véget. A személyiségem még mindig alakul, és ahogy egyre több tapasztalaton megyek keresztül, úgy egyre többet fogok tanulni magamról. És ez izgalmas dolog!