A regényei az emberi lélek legmélyebb zugaiba vezetnek. Nem fél szembenézni az élet nehézségeivel, a fájdalommal, a veszteséggel. De mégis mindig van bennük valami remény, valami pozitív, ami arra ösztönöz, hogy ne adjunk fel.
Ráadásul Máté Csaba mesteri történetmesélő. Olyan érzékletesen ír a szereplőiről és a helyszínekről, hogy olyan, mintha ott lennék velük. Nem csak szavakkal fest, hanem érzelmekkel is. Egyszerre tud szomorúságot és boldogságot kelteni bennem.
Azért is szeretem annyira Máté Csaba műveit, mert nagyon mélyen megérti az emberi természetet. Tudja, hogy milyen nehéz az élet, de mégis hiszi, hogy minden rosszban van valami jó. Ez a fajta optimizmus pedig nagyon át tudja venni rajtam, amikor szükségem van rá.
Nemrégiben lehetőségem volt személyesen is találkozni Máté Csabával egy irodalmi esten. Nagyon izgultam, de ő kedves és közvetlen volt. Úgy éreztem, hogy megért engem és azt, amit csinálok.Az az este megerősítette bennem, hogy Máté Csaba több számomra, mint egy író. Ő egy mentor, egy barát, és egy olyan ember, aki mindig inspirál és motivál arra, hogy jobb ember legyek.
A könyvei olyanok, mint egy meleg ölelés a hideg éjszakákon. Olyanok, mint egy fény az alagút végén, amikor már azt hiszed, hogy nincs tovább. Olyanok, mint egy barát, aki soha nem hagy cserben.
Tehát kedves Olvasó, ha még nem ismered Máté Csaba műveit, akkor nagyon ajánlom, hogy szerezz be egyet és kezdj el olvasni. Nem fogod megbánni.