M3 autópálya

Képzeljétek el, az M3-ason autóztam egy napsütéses nyári napon, amikor egy hatalmas dugóba keveredtem. Álltam az autómban, lassan haladtam előre, és türelmesen vártam, hogy tovább haladhassak.
Hirtelen valami megcsillant a szemem sarkából. Kinyitottam az ablakom, és kinéztem. Egy kisfiú állt az út szélén, a kezében egy tábla, amin az állt: "Segíts! A kutyám elveszett!"
A szívem megsajdult. Nem tudtam csak úgy otthagyni a kisfiút. Kiugrottam az autóból, és odasiettem hozzá.
"Szia, mi történt?" - kérdeztem.
"Eltűnt a kutyám, Blue" - felelte a kisfiú szomorúan. "Már órák óta keresem."
"Segítek neked" - mondtam. "Milyen fajta kutya Blue?"
"Egy kék pittbull" - felelte a kisfiú. "Nagyon barátságos, és fehér folt van a mellkasán."
Elindultunk a kutyát keresni. Körüljártuk a területet, és megkérdeztünk mindenkit, akit csak láttunk. De Blue-nak nyoma sem volt.
Több órányi keresés után kezdtünk reménytelenné válni. Egyszer csak megláttam valami kéket a fűben. Odaszaladtam, és rátaláltam Blue-ra. A kiskutya el volt tévedve és megijedt, de jól volt.
A kisfiú örömujjongásban tört ki, amikor átadtam neki a kutyáját. Megölelte Blue-t, és megköszönte nekem a segítségemet.
"Nem is tudom, mit mondjak" - mondta. "Örökké hálás leszek neked."
"Semmi gond" - mondtam. "Örülök, hogy segíthettem."
Aztán visszamentem az autómba, és folytattam az utamat. De még sokáig gondoltam a kisfiúra és Blue-ra. Ez volt életem egyik legszebb napja. Segítettem egy elveszett kutyának hazatérni, és örömöt szereztem egy kisfiúnak.