M5-ös baleset: egy szerencsétlen sofőr története

Éjszaka volt, és esett az eső. Siettem haza, mert másnap korán kellett kelnem. Aztán hirtelen, a semmiből, egy fekete autó száguldott ki elém. Nem tudtam kikerülni, és oldalt belecsapódott a kocsimba.
Az ütközés pillanatában minden elsötétült. Aztán felébredtem, és azonnal éreztem a fájdalmat. A derekam fájt, a fejem zúgott, és vért éreztem a számban.
Körülnéztem, és pánikba estem. A kocsim darabokra tört, és én beszorultam. Nem tudtam kimenni, és senki sem volt a közelben, aki segíthetett volna.
Egy órán át feküdtem ott, a fájdalomtól és a rettegéstől bénultan. Aztán hirtelen meghallottam egy hangot.
"Segítség! Itt van valaki?"
Egy férfi kiáltott. Felnéztem, és megláttam őt. Egy autóban ült, néhány méterre tőlem.
"Igen! Itt vagyok!" - kiáltottam vissza.
A férfi kiszállt a kocsiból, és elindult felém. Amikor közelebb ért, láttam, hogy vérzik a feje.
"Sérült vagy?" - kérdeztem.
"Nem olyan súlyosan, mint te" - mondta. "Segítek kiszabadulni."
A férfi óvatosan kiemelt a kocsiból, és a sajátjába ültetett. Aztán elvitt a kórházba.
A baleset után hetekig a kórházban maradtam. A derekam eltört, és több sérülést is szenvedtem. De szerencsés voltam. Túléltem.
A baleset óta eltelt egy év, és most már újra tudok járni. Még mindig fáj néha a derekam, de már nem olyan rossz. És a legfontosabb, hogy hálás vagyok azért, hogy élek.
Sok mindent tanultam a balesetből. Megtanultam, hogy az élet értékes, és hogy minden pillanatot meg kell becsülnünk. Megtanultam azt is, hogy vannak jó emberek a világon, akik segítenek másokon, még idegeneken is.
És megtanultam azt, hogy nem szabad feladnunk, bármilyen nehézségekkel is nézünk szembe. A baleset megváltoztatta az életemet, de nem tört meg.