M6-os autóbaleset: dráma a ködös autópályán

A kora reggeli köd zavaró fátyolként borította az aszfaltot, ahogy száguldoztam az M6-os autópályán. A monoton zümmögés, ahogy a kerekek egyenletesen gurultak az úton, álomfátyollal vont be engem is. Hirtelen kiáltás hasított a csöndbe, és a szemem kinyílt, a testem pedig adrenalinnal telt meg.
Előttem autók haladtak összevissza, a féklámpáik vakító villódzással jelezték a veszélyt. Éles kanyarral elrántottam a kormányt, kétségbeesetten kerüljąc ki az ütközést. Amint az autóm lelassult, a sötétben kirajzolódtak a baleset szörnyű részletei. Összezúzott fém, törött üveg és elszórt tárgyak borították az utat.
Összeszorult gyomorral szálltam ki az autóbomból, a segélykiáltásokat követve, amelyek a ködös homályból érkeztek. Megdermedtem a rémülettől, ahogy szemügyre vettem a romokat. Egy nő feküdt véresen az egyik autóban, a szeme rémülettől tág volt, ahogy segítséget suttogott.
Nem gondolkoztam, hanem odarohantam, és próbáltam kinyitni a szétzúzott ajtót. De nem moccant. Elkapott a pánik, ahogy a nő szeme kétségbeeséssel buggyant ki. Egy hang szólalt meg mellettem, és egy férfi segített nekem, együtt téptük le az ajtót.
A nő sérülései komolyak voltak, de él. A mentő gyorsan a helyszínre érkezett, és elszállította a kórházba. A többi sérülttel együtt aggódva vártam a híreket állapotukról.
A baleset emlékeztető arra, hogy az utazás nem játék. A figyelmetlenség, a sebesség és az időjárási viszonyok halálos kombinációt hozhatnak létre. Életem hátralévő részében emlékezni fogok erre a napra, és mindig hálás leszek a férfi segítségéért, aki segített megmenteni egy nő életét.