Magyar Péter ATV Egyenes Beszéd

Magyar Péter a napokban a Művészetek Palotájában volt a vendégem Egyenes Beszéd című műsorom felvételén. Ez volt az első alkalom, hogy hosszan beszélgettünk az ATV stúdióján kívül, bár a beszélgetés már évek óta tart, heti rendszerességgel, péntek esténként. Azt hittem, hogy az idő és a körülmények távolságot teremtenek közöttünk. Ám kiderült, hogy a távbeszélgetések alatt szoros viszony alakult ki közöttünk – ami azért nem teljesen meglepő, hiszen több mint egy évtizeden át játszottunk együtt a Heti hetes című műsorban. Azt is tudom, hogy ha úgy alakul, a jövőben is akad majd olyan téma, amiben közös nevezőre találunk – még ha erről nem is mindig adunk hírt a nyilvánosságnak.

Én például azt sem kürtöltem világgá, hogy beszélgetést készítettem vele, illetve hogy ő mondott igent a felkérésemre. Ezt mások tették meg helyettem, akik előre meghirdették a beszélgetésünk időpontját és helyszínét. Ezért a sok telefonhívásért elnézést kérek, de tudni kell, hogy nem én vagyok a felelős ezekért az információk kiszivárogtatásáért.

A beszélgetés előtt megkérdeztem Pétert, hogy mit gondol, hányan lesznek kíváncsiak a beszélgetésünkre. – Talán százan? – tippelt ő. – Ez szerintem inkább ezres nagyságrend lesz – mondtam neki. Mint később kiderült, ebben sem tévedtem sokat. A termet szinte teljesen megtöltötte a közönség. Úgy látszik, sokan kíváncsiak arra, mit mond egymásnak két olyan ember, akik a köztudatban egymás ellenfeleiként szerepelnek.

Péterrel való viszonyunkat sokan próbálták már megfejteni, voltak, akik azt mondták, hogy a tévés rivalizálásunk csak egy játék, és valójában nagyon jóban vagyunk. Megint mások szerint igazi ellenségek vagyunk, akik csak a kamera kedvéért tolerálják egymást. Szerintem az igazság, mint oly sokszor, most is a kettő között van. Tudomásul vettük, hogy mindketten erős véleménnyel rendelkezünk, és hogy ebben is eltérünk egymástól. De ez nem akadálya annak, hogy időnként üljenek össze, és beszéljenek az élet dolgairól.

A beszélgetés után azt írta nekem Péter: „Kedves Gábor! Köszönöm a tegnapi estét! Szép emlék marad! Magadra vigyázz, vigyázunk egymásra!” Ebből én arra következtetek, hogy jól érezte magát, és hogy az ő számára is fontos ez a kapcsolat. Hogy miért? Ezt talán ő tudná legjobban megmondani.