Marton László neve szinte összeforrt a magyar irodalommal. Több mint fél évszázados pályafutása alatt számos regényt, novellát, esszét és drámát alkotott, amelyek a magyar irodalom élő klasszikusává tették. Műveit számos nyelvre lefordították, és több díjat is kapott, többek között a Kossuth-díjat és a József Attila-díjat.
Marton László 1943-ban született Budapesten. Gyermekkorától kezdve érdeklődött az irodalom iránt, és már fiatal korában írt verseket és novellákat. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-történelem szakos diplomát. Ezt követően rövid ideig tanított, majd az irodalomnak szentelte az életét.
Első regénye, az Utazás a koponyám körül 1968-ban jelent meg. A mű nagy sikert aratott, és a magyar irodalom egyik legfontosabb művének tartják. Az Utazás a koponyám körül egy beteg férfi belső utazását meséli el, aki a saját koponyájának belsejében kalandozik. A regény filozofikus gondolatokat, lélektani mélységeket és humoros elemeket egyaránt tartalmaz.
Marton László további művei között említhetjük a Szabadíts meg a gonosztól című regényt, amely a kommunista korszak titkosszolgálati rendszerét kritizálja, valamint a Murok című novelláskötetet, amely a magyar társadalom különböző rétegeinek életét mutatja be. Drámái közül a Csongor és Tünde című darab a leghíresebb, amely Vörösmarty Mihály művét dolgozza át egy modern környezetbe.
Marton László művei a magyar irodalom fontos részét képezik, és továbbra is sok olvasót inspirálnak. Műveit dicsérik a nyelvi gazdagságuk, a lélektani mélységük és a humoros elemeik. Marton László igazi irodalmi legenda, aki a magyar irodalom élő klasszikusává vált.
Marton László nem csak tehetséges író, hanem egy nagyon kedves és szerény ember is. Ha találkozol vele, azonnal a sármja és a humorérzéke fog meg. Szereti az embereket, és mindig nyitott arra, hogy meghallgassa a történeteiket. Ha nem írással foglalkozik, szeret utazni, új helyeket felfedezni és új emberekkel találkozni.