Miért tartanak ilyen sokáig az életünk legunalmasabb szakaszai?

Mindannyian voltunk már azon az unalmas állomáson az életünkben, ahol úgy tűnt, hogy az idő már-már megállt. Az órák perceknek tűnnek, a napok összemosódnak, és mintha örökké tartana, mire végre valami történik.

Ez az érzés különösen elviselhetetlen, amikor éppen váratlan eseményekre vágyunk. Lehet, hogy éppen állásinterjúra várunk a tökéletes állásért, vagy a Nagy Ő érkezésére, aki végre elvarázsol bennünket. És minél inkább arra vágyunk, hogy valami történjen, annál lassabban telik az idő.

De miért van ez így? Miért tűnnek egyes időszakok sokkal hosszabbnak, mint mások? A tudósok szerint ennek semmi köze az idő tényleges múlásához. Inkább a saját észlelésünkön múlik.

Amikor élvezünk valamit, hajlamosak vagyunk elmerülni a pillanatban. Az idő észrevétlenül repül el, mert annyira el vagyunk foglalva az általunk végzett tevékenységgel. Ezzel szemben, amikor unatkozunk, az elménk vándorolni kezd, és elkezdjük figyelni az idő múlását.

Ez az egyik oka annak, hogy a gyermekeknek úgy tűnik, hogy az idő sokkal lassabban telik, mint a felnőtteknek. A gyerekek annyira el vannak foglalva a játékkal és a felfedezéssel, hogy egyszerűen nincs idejük észrevenni, milyen gyorsan telik az idő.

Az idő másik olyan időszaka, amikor lassabban telik, amikor várakozunk. Akár a postásra várunk, akár a következő buszra, a várakozás mindig úgy tűnik, hogy örökké tart. Ennek az az oka, hogy a várakozás során általában nincs más dolgunk, mint az idő múlását figyelni.

De ne essünk kétségbe! Még azokban az időszakokban is, amikor az idő lassan telik, vannak dolgok, amiket tehetünk, hogy felgyorsítsuk a dolgokat. Például töltsük az időnket olyan tevékenységekkel, amelyeket élvezünk, vagy tűzzünk ki olyan célokat, amelyek motiválnak bennünket arra, hogy előre haladjunk.

Ezenkívül emlékezzünk arra, hogy az idő az egyik legdrágább ajándék, amelyet kaphatunk. Ne vesztegessük el azzal, hogy azon aggódunk, mikor fog végre valami történni. Ehelyett fogjuk meg a pillanatot, és éljük meg az életet teljes mértékben.

Mert ki tudja, egyszer talán még azokat a hosszú, unalmas napokat is visszasírjuk majd.