Moldován András

Befejeződött a nemzeti válogatott szereplése az Európa- és világbajnokságokon. Bár két év múlva Budapesttel bővül a magyar női vízilabda-válogatott nemzetközi szerepvállalása, az biztos, hogy a világversenyeken elért sikereket egy darabig nem tudjuk majd megismételni. Benke Balázs és a legrégebb óta válogatott játékos, Moldován András is búcsút int.
„Azok közé tartozok, akiknél ez a folyamat már 12-13 éve megy, miután a 2005-ös Világligában már szerepet kaptam – mondta Moldován András. – Minden esztendőt végigcsináltam, és voltak szebb és nehezebb időszakok is. Mindig tudtam, hogy egyszer vége lesz, de most, hogy itt van, nagyon furcsa érzés. Az ember mindig abban bízik, hogy még egy-két évig meg tudja csinálni, de nem volt bennem kétség, hogy le van zárva a válogatottbeli pályafutásom.”
A 32 éves kapus, aki jelenleg a Vasas élvonalbeli együttesében véd, karrierje során három olimpián (2008: 6., 2012: 4., 2016: 5.), négy világbajnokságon (2007: 12., 2011: 5., 2013: 6., 2017: 4.) és öt Európa-bajnokságon (2006: 7., 2010: 7., 2012: 5., 2016: 4., 2018: 6.) vett részt. A magyar válogatott színeiben 60 gólt szerzett. „Az első olimpián volt a legnagyobb az izgalom, főleg amiatt, hogy egyáltalán kijutottunk – emlékezett vissza. – Az utolsón már rutinosabban vettem, és az volt a legfontosabb, hogy legyen lehetőségünk megmutatni, mit tudunk.”
A riói olimpiáról hozott ötödik helyezés azért is fontos Moldován számára, mert ezzel egyedüli válogatott játékosként a negyedik olimpiáján is részt vehetett. „Akkoriban nagyon örültünk a biztos tokiói részvételnek, de az esztendők múlásával rájöttem, hogy hiába szerepeltünk a legjobb négy között, a végeredmény csalódás volt – mondta. – Az ember mindig ugyanazt a célt tűzi ki maga elé, azaz a dobogóra kerülést. Főleg a 2013-as barcelonai vb-ezüst után, két évvel később Kazanban volt igazán nagy a kudarcérzet a 6. hely miatt. Ugyanígy a riói olimpia után is, a londoni negyedik helyezéshez képest. Most, hogy már nincsenek ilyen típusú célok előttem, nincs okom a kesergésre.”
Mit adott a válogatott?
A 173-szoros válogatott játékos karrierjét gyerekkorától kezdve a Honvédban töltötte, csak a 2019-2020-as idényre igazolt a Vasashoz. „Sok mindenre jó volt a válogatott – folytatta Moldován András. – Egyfelől kimozdított a megszokott környezetemből, másfelől mindig volt egy újabb cél, ami motivált, és úgy éreztem, én is hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez. Szakmailag is sokat fejlődtem, ráadásul a válogatottból számos jó barátom lett.”
Az utolsó meccs
A válogatott búcsúmeccsét szeptember 25-én játszotta a Kecskeméti Fürdő Kupán, a görögök ellen. Magyarország 18-6-ra győzött, és Moldovánnak a mérkőzés végén másodszor kellett lemennie a medencébe, mivel Sánta Dániel kiállt. „Nem volt könnyű összpontosítani. A meccs után nagyon szomorú voltam, főleg, hogy tudtam, ez volt az utolsó tétmérkőzésem. Még aznap este elindultunk Isztambulba, ahol már csak a klubcsapatomra tudtam koncentrálni – mondta a kapus. – A Vác elleni bajnoki mérkőzés is ezért volt olyan fontos, mert szerettem volna azzal a tudattal levonulni a pályáról, hogy segítettem a csapatnak a győzelemhez. A jövőben a Vasasra szeretnék összpontosítani. 2022-ig szól a szerződésem, és szeretnék maradni a klubnál. Annyi minden történt velem az elmúlt 12-13 évben, hogy most már egyszerűen csak vízilabdázni szeretnék.”
Köszönet
Azzal a céllal indultam neki a téli szezonnak, hogy a Vasasból válogatott kerettag legyek. Sajnos ez a célom nem teljesült, annak ellenére sem, hogy már decemberben a válogatott edzéseken vettem részt. A Budaörs elleni bajnokin azonban úgy tűnt, mégsem kell végleg búcsút intenem a címeres meznek. Végül nem így történt, de a klubcsapatom bajnoki menetelését így is a lelátóról fogom végig izgulni.
Ezúton is szeretném megköszönni a válogatott stábjának és az edzőimnek, barátaimnak, családomnak, hogy ennyi éven át támogattak és segítettek a céljaim elérésében.
Köszönöm, hogy összetartozhattunk!