Molnár Piroska

Pár évvel ezelőtt az egyik legkedvesebb barátnőm, Anna meghívott vacsorára. Azt mondta, még van egy meglepetésvendég, de nem árulta el, ki az. Amikor megérkeztem, és megláttam Molnár Piroskát az asztalnál ülni, örömömben majdnem elsírtam magam.
Piroskát mindig is csodáltam, mint színésznőt és mint embert. A filmekben és a darabokban mindig olyan természetes és hiteles volt, mintha csak önmagát játszotta volna. De a valóságban még nagyszerűbb volt. Okos, vicces és kedves volt, és azonnal úgy éreztem, mintha már évek óta ismerném.
Abban az este órákig beszélgettünk. Piroska mesélt a gyerekkoráról, a színészi pályájáról és a terveiről. Én meg csak ültem és hallgattam, és teljesen le voltam nyűgözve. Az ő élete is olyan kalandos és izgalmas volt, mint a filmbéli szerepei.
Piroska mesélt arról, hogyan lépett be a színpadra először még gyerekként, és hogyan tudta azonnal, hogy ez az ő hivatása. Mesélt arról, hogyan fedezte fel őt Várkonyi Zoltán, és hogyan került a Vígszínházhoz, ahol évtizedeken át volt az egyik legnagyobb sztár.
De nemcsak a színészetről mesélt. Mesélt a családjáról is, a férjéről, Mácsai Pállal, és a fiáról, Mácsai Jánosról. Mesélt a hobbijáról, a festészetről, és arról, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.
Aznap este egy felejthetetlen élményben volt részem. Megismerhettem egy igazán különleges embert, aki a színpadon és az életben is egyaránt ragyog. Piroska azóta is az egyik legkedvesebb barátnőm, és mindig hálás leszek Annának, hogy bemutatott nekünk.
Piroska egy olyan ember, aki inspirál és motivál. A bátorsága, a tehetsége és a kedvessége arra ösztönöz, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból. Hálás vagyok azért, hogy az életem része, és remélem, hogy még sok évig örülhetünk a színészi játékának és a bölcs szavainak.