Emlékszem egy konkrét alkalomra, amikor barátnőmmel hosszú időre el kellett válnunk. Éppen az egyetem első évét kezdtük, és különböző városokban éltünk. A távolság nehéz volt, de megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Gyakran hívtunk egymást telefonon, és minden hétvégén megpróbáltunk találkozni. De voltak olyan idők is, amikor a hiánya szinte elviselhetetlen volt. Emlékszem, hogy este egyedül sétáltam az egyetemi kampuszon, és azt kívántam, bárcsak ott lehetne velem.
Szerencsére a távolság nem tartott örökké. Néhány év után mindketten befejeztük az egyetemet, és ismét egy városban élhettünk. Az az érzés, amikor újra találkoztunk, leírhatatlan volt. Mintha egy darabom visszatért volna. Abban a pillanatban rájöttem, hogy mennyire függök a szeretetétől és támogatásától. Megértettem, hogy nélküle az életem üres és céltalan lenne.
Persze a távollét nem csak a szerelmeseket érintheti. A barátok és a családtagok is hiányozhatnak, ha nem tudnak velünk lenni. A szülők hiánya különösen fájdalmas lehet azoknak a gyerekeknek, akik távol élnek tőlük. Számukra a szülői szeretet és támogatás elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez. Ha nem tudnak rendszeresen találkozni a szüleikkel, akkor hiányérzetet és szorongást érezhetnek.
A nélkülözés fájdalma része az emberi létnek. De fontos emlékezni arra, hogy a távollét nem jelenti azt, hogy el kell veszítenünk a szeretteinkkel való kapcsolatunkat. A technológia lehetővé teszi, hogy távolról is kapcsolatban maradjunk egymással. És bár a személyes találkozás nem helyettesíthető, a telefonhívások, az üzenetek és a videócsevegések segíthetnek enyhíteni a hiányérzetet.
Végül pedig ne feledjük, hogy a nélkülözés nemcsak fájdalommal járhat, hanem lehetőséget is nyújthat a növekedésre. Ha megtanuljuk, hogyan éljünk távol szeretteinktől, akkor erősebbekké és függetlenebbekké válhatunk. És amikor végül újra találkozunk, akkor még jobban fogjuk értékelni az időt, amit együtt tölthetjük.