Németh Balázs a világ legunalmasabb emberéről

Nem könnyű feladat a világ legunalmasabb emberéről írni, hiszen magáról az unalomról sem egyszerű érdekfeszítően írni. De hát nem azért írok, hogy könnyű dolgom legyen, úgyhogy vágjunk is bele!

A világ legunalmasabb embere, akit csak "Blöff Balázsnak" hívnak - talán sejted, miért -, egy olyan átlagos ember, akire az átlagosság is ráunt már. Semmi féktelen indulat, se mozgalmas hobbi, se rettenetes titkok. Egyszerűen mindenből pont annyira van benne, amennyi még elviselhető.

Van egy álomállása, egy álomotthona, egy álomcsaládja - és az álmai is álmosabbak az átlagosnál. Egyik reggel az álomágyából felkerekedve álmosan az álomfürdőszobába ment mosakodni, majd átsétált álomkonyhájába álomreggelit készíteni, álmodozva az álommunkahelyéről. Olyan volt az egész, mint egy huszadik századi propagandafilm álomjelenete. De hát Blöff Balázs nem tehetett róla, ő ilyen. Az egész lénye olyan volt, mint egy nagy üres terem, ahová az unalom beköltözött, és soha nem akart elmenni.

Egyik nap Blöff Balázs épp álmodozva álmodott, amikor megjelent előtte egy tündér. Igen, egy igazi tündér, csillogó szárnyakkal és varázspálcával. A tündér meglátta Blöff Balázst, és megkérdezte:

"Miért vagy ilyen unalmas?"

Blöff Balázs döbbenten nézett a tündérre:

"Hogyhogy miért?"

A tündér felsóhajtott:

"Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas legyél. Fel kell ébredned, és meg kell kezdened élni!"

Blöff Balázs elgondolkodott a tündér szavain. Igaza van, gondolta. Miért is élem olyan szürke, unalmas életet? Miért nem engedem ki a vadállatot, ami bennem lakozik (akármennyire is csendes vadállat az)?

Ettől a naptól kezdve Blöff Balázs megváltozott. Elkezdett új dolgokat kipróbálni, új emberekkel találkozni, és új helyekre utazni. És tudjátok mit? Az élete egyre izgalmasabb lett. Megtalálta a rejtett tehetségét a zene iránt, megtanult léggitározni, és még egy társastánc-bajnokságot is megnyert. A szomszédok az ablakból lesték, mennyire megváltozott, a gyerekek pedig már nem utána kiáltozták, hogy "unalmas", hanem "Blöff, a csibész", amikor elmentek mellette.

Úgyhogy legközelebb, amikor azt érzed, hogy kezdesz unalmassá válni, jusson eszedbe Blöff Balázs története. Soha nem késő felrázni magad, és elkezdeni élni igazán. Ne feledd, az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas legyél. Tehát ki a világgal, és mutasd meg, hogy te nem egy Blöff Balázs vagy!

És ha már itt tartasz, kommentelj, hogy szerinted mit kellene Blöff Balázsnak még kipróbálnia. Lehet bármi, a bungi jumpingtól a stand-up comedyig. Kíváncsi vagyok a ti ötleteitekre!