Németh Nándor

Németh Nándor vagyok. Író, újságíró, szerkesztő, műfordító. Írtam három könyvet, féltucat színdarabot, számos recenziót, kritikát, riportot. Fordítottam pár száz oldalt, szerkesztettem irodalmi folyóiratot, tanítottam kreatív írást, zsűriztem irodalmi pályázatokat.

Nem születtem írónak, nem születtem tehetségesnek. Nem születtem sehova.

Aztán elkezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy én akkor is írni akarok, ha nincs hozzá tehetségem. Aztán elkezdtem írni. Rájöttem, hogy én akkor is írok, ha nincs mit írnom. Aztán elkezdtem írni könyveket. Rájöttem, hogy én akkor is írok, ha nincs kiadóm. Aztán elkezdtem írni színdarabokat. Rájöttem, hogy én akkor is írok, ha nincs színház, ahol játszanák őket. Aztán elkezdtem írni recenziókat, kritikákat, riportokat. Rájöttem, hogy én akkor is írok, ha nincs pénzem.

Aztán elkezdtem fordítani. Rájöttem, hogy akármi történik, én akkor is írok, amíg élek.

• Szeretek írni. Ez az életem. A lételemem. A lényem.
• Amikor írok, nem érzem magam egyedül. Amikor írok, nem érzem magam haszontalannak. Amikor írok, nem érzem magam feleslegesnek. Amikor írok, azt érzem, hogy élek.
• Írni azt jelenti számomra, hogy élek.

Tudom, hogy nem vagyok az egyetlen, aki így érez. Tudom, hogy vannak még olyanok, akik szeretik az írást, akiknek fontos az írás, akiknek az életük az írás. Tudom, hogy vannak még olyanok, akiknek az írás az élete, akiknek az írás a lételeme, akiknek az írás a lényük.

Nektek írok. Nektek, akik szeretitek az írást. Nektek, akiknek fontos az írás.

Nektek írok, akiknek az életük az írás. Nektek, akiknek az írás az életetek.

Nektek írok.