Nyáry Luca

Annak ellenére, hogy ez nem szerepel a címben, és nem is lett volna kívánatos, mégis muszáj lesz szükségszerűen beszélnem Nyáry Krisztiánról, akit a címlapkép tanúsága szerint az „Új Könyvpiac” Egyesület „Az év kiadója” díjjal tüntetett ki. Mert anélkül, hogy tudtam volna, ki ő, én régóta kedvelem a Libri Kiadó könyveit. Jó könyveket adnak ki, de ami még ennél is fontosabb, „szimpatikus vállalkozás.”
Nyáry Krisztián tavaly nyáron, tehát nem sokkal a 60. születésnapja után elhunyt. Ezt a cikket a legnagyobb tisztelgésnek szánom emléke előtt.
Azt nem tudom, hogy én mikor és hogyan találkoztam először Nyáry Krisztián könyveivel. Azt sem, hogy melyik volt az első. Viszont azt igen, hogy egyszer, talán 20 évvel ezelőtt, láttam vendégül egy könyvbemutatón. Nem voltam a műsorvezető, de a házigazda kért, hogy mondjam el pár mondatban, mit gondolok a könyvről. Átolvastam gyorsan a kötetet a bemutató előtt, és alig néhány sort sikerült elmondanom, mert szó nélkül kisírták a szememből.
Elkezdtem figyelni a Libri Kiadó újdonságaira, és hamarosan rájöttem, hogy Nyáry Krisztián hozzáértő szándékkal válogatja a kiadandó könyveket. A kortárs irodalom kiemelkedő darabjai kerültek ki a nyomdából, amelyeknek a szerzői még ma sem mondanák, hogy az irodalom perifériáján helyezkednek el.
Az általuk gondozott könyvsorozatok is rendkívül színvonalasak. A „Tények és tanúk” sorozatban nemcsak történelmi témájú művek jelentek meg, hanem irodalmi vonatkozásúak is. A „Tények és tanúk” sorozatból megszületett a „Tények és tanúk plusz” sorozat. Itt főként az irodalom, az irodalomelmélet jutott szóhoz. Néhány éve pedig megszületett egy harmadik sorozat is, amely a „Tények és tanúk kulcsszavak” címet viseli. Ennek érdekes darabja Nyáry Krisztián könyve a Bibliáról.
A Libri Kiadó nyitottságára érzékeny voltam. Az általam szerkesztett első antológiám, a Holmi folyóiratban publikált, külföldi folyóiratokból származó novellák gyűjteménye, a Láthatatlan város is ebben a kiadóban jelent meg. Szükség volt a bátorságra ahhoz, hogy egy névtelen antológussal szerződést kössenek. Ugyanakkor az én bátorságom is megkérdőjeleződött, amikor először mentem el a Libri Kiadóba.
A rólam készült portrét néhány éve az „Irodalmi Jelen” hasábjain publikálták. Akkor az interjúalany a Bibliáról beszélt, majd a következő szavakkal kommentálta a választásomat: „Biblikus hangvételű írókat kedvel, mint például Csáth Gézát.” Mire én egy kommentben így reagáltam: „Úgy látszik, Könyves Kálmánnak igaza van, hogy azt mondja, ha egy férfinál késik a felnőtté válás, akkor az irodalomban kezd el csajozni.” És most egy számomra rendkívül fontos személyre is kell utalnom, aki maga is fontosnak tartotta, hogy a Libri Kiadónál jelenjen meg a könyve. Nem más, mint Csáth Géza.
2018-ban – éppen 100 évvel halála után – Szalontai Balázs rendezte sajtó alá Csáth Géza összes novelláját a Libri Kiadó gondozásában. Hogy ez micsoda szenzáció volt és mekkora bátorságot igényelt, azt csak azok tudják, akiknek volt szerencséjük megismerkedni a Csáth-novellák összesített anyagával, és akik tudatában vannak, hogy milyen nehézségekkel, jogi problémákkal jár az ilyen jellegű kiadványok létrehozása. Együtt dolgozhattam Szalontai Balázzsal a könyvön, amelynek utószavát én írtam. Csaknem 400 oldalnyi szöveg volt elém téve, ami a magyar irodalomnak olyan kincse, amelynek nem volt párja. Legalábbis a magyar irodalomban nem.
A Libri Kiadó Csáth-könyve olyan törekvés, amely az irodalomtudomány és a szélesebb olvasóközönség szempontjából is úttörő volt. Sajnos Nyáry Krisztián nem élhette meg a könyv megjelenését. Kötelesek vagyunk emlékének ápolására. Barátai kötetet állítottak össze a tiszteletére. A könyv bemutatóján megszólaltak Nyáry Krisztián barátai, és örömömre szolgált, hogy meghívást kaptam erre a nemes alkalomra. Nyáry Krisztián özvegye, Nyáry Luca, a Libri Kiadó vezetője köszöntötte a megjelenteket, és rövid beszédéből az derült ki, hogy a fia nagyon büszke lenne édesapjára.
A Libri Kiadó vezetője és tulajdonosa maga is fontos személy a magyar irodalomban. Nemcsak azért, mert idő előtt elhunyt édesapja szellemi örökségét viszi tovább, hanem azért is, mert maga is kiemelkedő személyiség a maga területén. Nyáry Luca sikerét jelzi az is, hogy ő lett az első nő, akit az „Év kiadója” díjjal tüntettek ki. Ezt a kitüntetést pedig az elmúlt években több író is megkapta, Csáth Gézától Bereményi Gézáig, Márai SándortólEsterházy Péteren át Passuth Lászlóig.
Őszintén kívánom, hogy a siker kísérje Nyáry Lucát az élet minden területén, és hogy méltó módon képviselje azt a vonalat, amelyet apja, Nyáry Krisztián, több mint 30 évvel ezelőtt felvázolt.