Oázis

Adjátok meg, ami jár. Vagy még az sem jár nektek? Ahogy öregszem, egyre többet foglalkoztat a halál. Olvasok könyveket, nézek filmeket és dokumentumfilmeket a témában. Próbálom kezelni a félelmet, amely olykor rám tör. Tudom, hogy normális dolog ez, de mégis…
Az egyik filmben, amit láttam, egy idős nő feküdt a halálos ágyán. A családja körülötte állt, sírtak és búcsúztak tőle. A nő hirtelen felült, és azt mondta: „Ne sírjatok. Az élet ajándék. Éljétek meg minden percét!”
Ezeket a szavakat soha nem felejtem el. Hány ember él úgy, hogy csak várja a halált? Hányan panaszkodnak állandóan, és elfelejtik, hogy milyen csodálatos ajándék az élet?
Én is ilyen voltam egykor. Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz holnap, vagy miért nem tökéletes az életem. De aztán rájöttem, hogy ez csak energiapazarlás. Az élet túl rövid ahhoz, hogy aggódjunk.
Most minden pillanatot igyekszem kiélvezni. Élvezem a napsütést, a madarak csiripelését, az étel ízét. És hálás vagyok mindenért, amit az élet adott nekem.
Tudom, hogy a halál eljön értem egy nap. De addig is, élni fogok. Élni fogok teljes szívemből. És amikor eljön az időm, nyugodtan elmegyek, mert tudom, hogy megéltem minden percet.
Ne pazaroljuk az életünket siránkozással vagy aggódással. Élvezzünk minden pillanatot! Az élet egy ajándék. Éljük meg minden percét!