Pócs János

Idén januárban hunyt el Pócs János tanár úr, a rendszerváltás előtti utolsó és a rendszerváltás utáni első szabadon választott polgármestere Tapolcának, a Balaton egyik legszebb településének. Halála hatalmas veszteség mind az őt ismerőknek, mind nekünk, tapolcaiaknak, hiszen egy kiváló ember és egy nagyszerű vezető távozott közülünk.

Pócs János életének korai szakaszát az 1956-os forradalom és szabadságharc súlyos eseményei határozták meg. Részt vett a forradalomban, és ezért később bebörtönözték. Az ötvenes évek politikai elnyomása ellenére sem adta fel az álmait, és kitartóan tanult, hogy tanár lehessen. Eredetileg fizikatanárnak készült, de végül történelmet és földrajzot tanított a tapolcai Nagyvázsonyi Gimnáziumban. Tanítványai mindig nagy tisztelettel és szeretettel beszéltek róla, hiszen nemcsak tudása, hanem emberi tulajdonságai is példaértékűek voltak.

A rendszerváltás idején Pócs János aktívan részt vett a demokratikus változásokban. 1990-ben a szabad választásokon őt választották meg Tapolca első szabadon választott polgármesterévé. Ezt a tisztséget két cikluson keresztül, 1998-ig töltötte be. Polgármestersége alatt kiemelt figyelmet fordított a város gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésére. Az ő idejében épült az új gimnázium, a művelődési ház és a strand, valamint ő indította el a város turisztikai fejlesztését. Pócs János különösen büszke volt arra, hogy a polgármestersége alatt a város egy modern, élhető településsé alakult.

Nyugdíjazása után Pócs János sem tétlenkedett. Aktívan részt vett a helyi közéletben, tanított a helyi egyetemen, és könyvet írt az 1956-os forradalomban való részvételéről. Számára mindig fontos volt, hogy Tapolca lakossága jól éljen, és a jövőjét biztosítsa. Ezért támogatta a fiatalokat, és sokat tett a város kulturális életének fejlesztéséért is.

Pócs János nemcsak egy kiváló vezető és egy nagyszerű tanár volt, hanem egy szerető férj, apa és nagypapa is. Tanítványai mindig kiemelték, hogy nemcsak tanár volt számukra, hanem barát és mentor is. Számára a legfontosabb mindig a családja volt, de szinte ugyanolyan fontosak voltak számára a tapolcaiak is. Emberi kapcsolatai mindig őszinték, tiszták és megbízhatóak voltak, ezért mindenki szerette és tisztelte őt.

Pócs János halálával egy nagy embert veszítettek el Tapolca lakói. Emlékét a városban egy utca és egy iskola is őrzi. De ő nemcsak utcák és épületek nevében él tovább, hanem a tapolcaiak szívében is. Az őt ismerők soha nem fogják elfelejteni azt a kiváló embert, aki példájával és munkájával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Tapolca egy élhető és szerethető város legyen.