Pölöskei Gáborné - A szárnyaimat bontogató óvónő

A sors akarata
Pölöskei Gáborné vagyok, és mindig is óvónő szerettem volna lenni. Már gyerekként szívesen játszottam a babáimmal, és gondoskodtam róluk, mintha igaziak lennének. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, egy percig sem hezitáltam, hogy óvónői szakra jelentkezem. A felvételi sikeres volt, és hatalmas lelkesedéssel kezdtem meg a tanulmányaimat.
A gyakorlat színpada
Az óvónőképzés alatt sok gyakorlati tapasztalatot szereztem, ami felbecsülhetetlen értékű volt. A gyakorlatok során betekintést nyerhettem az óvodai életbe, és megismerkedtem a gyerekek különböző személyiségével. Ezeken a gyakorlatokon rengeteget tanultam, és egyre jobban éreztem magam az óvónői szerepben.
Az első munkahely
Miután befejeztem a tanulmányaimat, hamarosan találtam is munkát egy óvodában. Az elején nagyon izgultam, de a gyerekek kedvessége és szeretete átsegített a kezdeti nehézségeken. A munkám során minden nap új kihívásokkal találkoztam, de ez csak még motiváltabbá tett. Szerettem a gyerekekkel foglalkozni, és élveztem, hogy segíthetek nekik a fejlődésükben.

Idővel egyre több tapasztalatot szereztem, és egyre magabiztosabbá váltam a munkámban. A gyerekek imádtak, és én is nagyon kötődtem hozzájuk. Velük együtt éltem át a különböző ünnepeket, kirándultakat, és segítettem nekik felfedezni a világot. Ezek az évek a pályafutásom legszebb időszakai közé tartoznak.

A szárnyaimat bontogatom
Az óvodában töltött évek alatt folyamatosan fejlesztettem magam. Elvégeztem több továbbképzést, és részt vettem különböző tanfolyamokon. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy egyre jobb óvónővé váljak. Ma már magabiztosan vezetem a csoportomat, és mindig törekszem arra, hogy a gyerekek számára a lehető legjobb környezetet teremtsenek.

A munkám során sok olyan helyzettel találkoztam, amelyek mély nyomot hagytak bennem.
Egyszer például volt egy kisfiú a csoportomban, aki nagyon félénk volt, és alig beszélt.
Sok türelemmel és szeretettel segítettem neki, és fokozatosan egyre nyitottabbá vált.
Amikor végül az év végén már bátran beszállt a közös játékokba, leírhatatlan öröm töltött el.

Az óvónői hivatás számomra nem csak munka, hanem egy életforma. Imádok a gyerekekkel foglalkozni, és segíteni nekik a fejlődésükben. Minden nap új kihívásokkal találkozom, de a gyerekek kedvessége és szeretete mindig erőt ad nekem. Hálás vagyok azért, hogy óvónő lehetek, és tudom, hogy ezt a hivatást szeretném a jövőben is csinálni.