Pokol

A rossz döntések, a megbántott emberek és a szétzúzott álmok elvezetnek a "pokolba".

Legalábbis ezt mondják nekünk. De mi a "pokol"? A szó sok mindent jelenthet, de a legelterjedtebb értelmezés szerint egy olyan hely, ahová a bűnösök haláluk után kerülnek, hogy szenvedjenek örök büntetésüket. Ezt a hiedelmet számos vallás, kultúra és filozófia osztja, de a "pokol" fogalma évszázadok óta fejlődik.

Az ókori görögök azt hitték, hogy a pokol az alvilág, egy sötét és szörnyű hely, ahol az elhunyt lelkek szenvednek. Az ókori egyiptomiak szerint a "pokol" egy mérgező tó, ahol a bűnös lelkek örökké égnek. A kereszténységben a pokol a kárhozat helye, ahová azokat dobják, akik nem ismerték el Jézus Krisztust Megváltójuknak. Az iszlám szerint a pokol egy olyan hely, ahol a bűnösöket tűzzel, forró vízzel és hideggel kínozzák.

De mi van, ha a "pokol" nem egy fizikai hely? Mi van, ha ez egy belső állapot, amit itt, a Földön teremtünk magunknak? Mi van, ha a "pokol" egyszerűen szenvedés, bűntudat és félelem állapota? Mi van, ha a "pokol" az a hely, ahová magunkat küldjük, amikor rossz döntéseket hozunk, megbántunk másokat és szétzúzzuk az álmainkat? Mi van, ha a "pokol" az a hely, ahol magunkat tartjuk fogva, amikor nem bocsátunk meg magunknak és másoknak, amikor ragaszkodunk a haragunkhoz és sérüléseinkhez, amikor nem engedjük el a múltat és nem lépünk tovább?

A "pokol" nem egy olyan hely, ahová halálunk után kerülünk. A "pokol" itt van, most, ebben a pillanatban. A "pokol" az a szenvedés, amelyet magunknak teremtünk, amikor nem élünk a szívünk szerint. A "pokol" az a sötétség, amelyet magunkban hordozunk, amikor nem látjuk a saját fényünket. A "pokol" az a félelem, amely visszatart minket attól, hogy szabadon éljünk.

A "pokol" nem egy hely, ahová kerülünk. A "pokol" egy állapot, amit mi magunk teremtünk. A "pokol" a szenvedés, amelyet magunknak okozunk, amikor nem élünk igazán, amikor nem szeretjük magunkat és másokat, amikor nem bocsátunk meg magunknak és másoknak, amikor ragaszkodunk a haragunkhoz és sérüléseinkhez, amikor nem engedjük el a múltat és nem lépünk tovább.

A "pokol" nem egy hely, ahová kerülünk. A "pokol" egy állapot, amit mi magunk teremtünk. A "pokol" a szenvedés, amelyet magunknak okozunk, amikor nem élünk igazán, amikor nem szeretjük magunkat és másokat, amikor nem bocsátunk meg magunknak és másoknak, amikor ragaszkodunk a haragunkhoz és sérüléseinkhez, amikor nem engedjük el a múltat és nem lépünk tovább.

Végezetül, a "pokol" nem egy hely, ahová kerülünk. A "pokol" egy állapot, amit mi magunk teremtünk. A "pokol" a szenvedés, amelyet magunknak okozunk, amikor nem élünk igazán, amikor nem szeretjük magunkat és másokat, amikor nem bocsátunk meg magunknak és másoknak, amikor ragaszkodunk a haragunkhoz és sérüléseinkhez, amikor nem engedjük el a múltat és nem lépünk tovább.