Polgár Csaba




Amikor Csaba kisfiú volt, imádott a kertben játszani. Szeretett fára mászni, a fűben hemperegni, és bogarakat keresni.

Egy nap, Csaba játszott a kertben, amikor egy madár repült el mellette. A madár gyönyörű volt, és Csaba meg akarta nézni közelebbről. Felkapaszkodott egy fára, hogy követhesse a madarat.

A madár a fa ágai között repkedett, és Csaba követte. Minél magasabbra mászott, annál szebb volt a kilátás. Csaba látta az egész kertet, a házakat és a fákat. Olyan volt, mint egy kis madár, aki a fák lombjai között repül.

Csaba órákon át játszott a fán, és elfelejtette az időt. Amikor lefelé indult, már majdnem sötét volt. Csaba nagyon örült, hogy ilyen szép napja volt, és alig várta, hogy másnap újra kimehessen a kertbe játszani.

Másnap Csaba újra kiment a kertbe, és újra felmászott a fára. Ebben a pillanatban azonban valami különleges történt.

Amikor Csaba a fa tetején volt, hirtelen meglátta, hogy egy kis madár fészkel a fán. A fészekben három kis madárfióka volt, akik még nem tudtak repülni.

Csaba óvatosan odament a fészekhez, és megsimogatta a kis madarak fejét. A kis madarak csipogó hangokat adtak ki, és Csaba úgy érezte, mintha beszélgetnének vele.

Csaba sokáig nézte a kis madarakat, és nagyon megszerette őket. Elhatározta, hogy minden nap meglátogatja őket, hogy lássa, hogy vannak.

A következő napokban Csaba mindennap kijárt a kertbe, hogy megnézze a kis madarakat. A kis madarak egyre nagyobbak lettek, és egyre többet játszottak. Csaba boldog volt, hogy láthatta őket nőni és fejlődni.

Egy nap azonban Csaba aggódva látta, hogy az egyik kis madár leesett a fészekből. A kis madár a fűben feküdt, és nem tudott repülni.

Csaba gyorsan odament a kis madárhoz, és a kezébe vette. A kis madár sebesült volt, és Csaba tudta, hogy segítenie kell neki.

Csaba hazavitte a kis madarat, és egy dobozba tette. Minden nap etette és gondozta, és a kis madár egyre jobban lett.

Néhány hét múlva a kis madár már meg tudott repülni, és Csaba kiengedte a kertbe. A kis madár boldogan repkedett az ágak között, és Csaba örült, hogy segíthetett neki.

Csaba soha nem felejtette el a napot, amikor meglátta a kis madarakat a fészekben. Azóta is minden nap kimegy a kertbe, és nézi a madarakat. Szereti hallgatni a csivitelésüket, és látni, ahogy repülnek az égen.

A madarak Csaba számára a szabadság és a boldogság jelképei. Mindig emlékeztetik őt arra, hogy a világ tele van csodálatos dolgokkal, és hogy mindig van remény.