Rácz András

"Egy kisgyerek éveiben minden lehetségesnek tűnik, még az is, hogy egyszer majd a Marson sétál. Nem is csoda, hiszen még annyi minden van, amit nem ismert meg, annyi minden rejlik a jövőben. Ám ahogy telnek az évek, valahogy elkezdünk egyre jobban a valóság talaján járni, és lassan elfelejtjük azt a gyermeki álmodozást. Az élet egyre prózaibbá válik, és a nagy tervek helyét átveszi a hétköznapok monotonitása."
"Nekem is volt egy nagy álmom gyerekkoromban. Azt gondoltam, hogy a Marsra fogok menni, hogy felfedezzem a vörös bolygó titkait. De ahogy nőttem, úgy tűnt egyre kevésbé valószínűnek ez az álom. A matematika és a fizika helyét átvették az unalmas tárgyak, és az űrkutatás iránti lelkesedésem lassan elhalt."
"Ám egy napon minden megváltozott. Egy előadásra mentem, ahol egy asztronauta mesélt a Marsról. Megmutatta a bolygóról készült képeket, és beszélt a kutatásairól. És ahogy ott ültem, és hallgattam őt, újra előjött bennem az a gyermeki álmodozás."
"Hirtelen rájöttem, hogy az álmaim nem haltak meg, csak el voltak temetve valahol a szívem mélyén. Csak ki kellett ásnom őket. És így tettem is. Elkezdtem újra érdeklődni az űrkutatás iránt, és kutatni a lehetőségeket."
"Nem volt könnyű, de végül sikerült elérnem az álmomat. Asztronauta lettem, és most a Marson sétálok, és felfedezem a titkait. Ez egy álom valóra vált, és én örökké hálás leszek azért, hogy nem adtam fel a álmaimat."
"Soha ne add fel az álmaidat, bármilyen őrültek is tűnjenek. Mert az álmok azok, amelyek éltetik az életet. Ők azok, amelyek motiválnak minket arra, hogy előre menjünk, és elérjük a lehetetlent."