Raffay Ernő, a magyar tudós

Raffay Ernő (1913-2007) neves magyar történész, régész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Érdeklődési körébe tartozott a magyar középkor, a kora újkor és a levéltártudomány.
Raffay Érden született 1913. január 18-án. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-történelem-latin szakon szerzett diplomát 1935-ben. Az egyetemi évei alatt a Magyar Országos Levéltárban (MOL) archontológiai kutatásokat végzett. 1936-ban a MOL munkatársa lett, ahol a levéltártudomány, a diplomatika és a középkori történelem területén dolgozott. 1943-ban a MOL főlevéltárosa lett, majd 1947-től 1983-ig a MOL főigazgató-helyettese volt.
Raffay Ernő a magyar középkor egyik legjelentősebb kutatója volt. Kutatásai a magyar középkori társadalom, gazdaság és kultúra történetére terjedtek ki. Kiemelten foglalkozott a magyar királyi oklevelek és a középkori magyar egyháztörténet kérdéseivel.
A kora újkor területén Raffay Ernő a török hódoltság és a reformáció magyarországi történetével foglalkozott. Kiemelten kutatta a török adórendszer és a magyar iparfejlődés kérdéseit.
Raffay Ernő a levéltártudomány területén is jelentős eredményeket ért el. Megírta a magyar levéltárügy történetét, és részt vett a MOL rendezésében. Jelentős szerepet vállalt a magyar levéltárügy nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében.
Raffay Ernő 1958-tól az ELTE levéltártudományi tanszékén tanított, 1964-től egyetemi tanár volt. A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1970-től, rendes tagja 1985-től volt. Számos tudományos társaság tagja, tisztségviselője volt, többek között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Nemzetközi Levéltári Tanács alelnöke.
Raffay Ernő munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták. Megkapta a Kossuth-díjat (1954), a Munka Érdemrendet (1953), a Szocialista Magyarországért Érdemrendet (1973) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1992).
Raffay Ernő 2007. július 15-én hunyt el Budapesten, 94 éves korában.