Rakpart lezárás

A rakpart lezárásával már jó ideje meggyűlik a bajom. Minden reggel azon morfondírozok, hogy merre is vezessem, hogy ne kelljen még többet autózni a belvárosban. Aztán ott vannak a parkolások, amelyeket nemrég vezettek be, és amelyekhez szinte lehetetlen megfelelő helyet találni. Szóval igen, elegem van a rakpart lezárásából.

De nem csak én vagyok ezzel így. Számos ismerősöm és kollégám panaszkodik, hogy mennyire megnehezítette az életét a lezárás. Van, aki nem tud eléggé közel parkolni a munkahelyéhez, van, aki a dugóban állva tölti az idejét, és van, aki egyszerűen csak azért kerülgeti a rakpartot, mert nincs mit kezdenie mással.

Az önkormányzat azzal indokolta a lezárás szükségességét, hogy így több hely jut a gyalogosoknak és a bicikliseknek. Értem én, hogy fontos a környezetvédelem és a közösségi közlekedés, de akkor sem gondolom, hogy egy ilyen fontos útvonal lezárása volt a legjobb megoldás. Hiszen most még több autó halad át a város más részein, ami még több dugót és levegőszennyezést okoz.

Szóval nem lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy egyre többen tiltakoznak a rakpart lezárása ellen. Aláírásgyűjtést szerveznek, tüntetéseket tartanak, és minden eszközzel megpróbálják felhívni a figyelmet a problémára. Mert ha a városvezetők nem hallgatnak ránk, akkor majd hallgatnak a polgárokra.

És hogy én mit tettem? Én is aláírtam a petíciót, és részt vettem a tüntetésen is. Mert én is elegem van a rakpart lezárásából. És nem nyugszom, amíg vissza nem adják nekünk az utunkat.