Rangos Katalin 1942-ben született Budapesten. Édesanyja gyermekkori álma volt, hogy színésznő legyen, de ezt a sors nem engedte neki. Ezért minden reményét a lányába fektette, aki már egészen kisgyermekként elhatározta, hogy ő is színésznő lesz.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1960-ban jelentkezett, és fel is vették. Az osztályfőnöke Vámos László volt, aki nagy hatással volt rá. Első filmszerepét 1963-ban kapta a Hogy állunk, fiatalember? című filmben.
Rangos Katalin 1964-ben szerződött a József Attila Színházhoz, ahol számos főszerepet játszott. Legismertebb szerepei közé tartozik a Cigánybáró Stázijaként, a Szentivánéji álom Hermiájaként, a Rómeó és Júlia Júliájaként és a Sirály Arkagyina Ivanovnájaként.
Rangos Katalin a színpadon kívül a filmvásznon is nagy sikereket ért el. 1977-ben a Szegénylegények című filmben nyújtott alakításáért Kossuth-díjat kapott. Ezen kívül játszott még többek között az Egri csillagok, a Kopjások, a Ház a sziklán és a Csillagszemű című filmekben is.
Rangos Katalin nemcsak tehetségével, de emberi nagyságával is kitűnt a szakmájából. Mindvégig szerény és alázatos maradt, soha nem élt vissza a népszerűségével. Szívesen segített másoknak, és mindig kiállt a gyengébbek mellett.
Rangos Katalin 2014. augusztus 25-én hunyt el Budapesten, 72 éves korában. Halálával a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakját veszítettük el. Azonban alakja és szellemisége tovább él a szerepeiben és az emlékezetünkben.
Rangos Katalin nemcsak magyarországi, hanem nemzetközi szinten is elismert színésznő volt. Számos külföldi filmben és színházi előadásban szerepelt, de a szíve mindig magyar maradt. Szeretett hazájában játszani, és mindig büszke volt arra, hogy magyarnak született.
Rangos Katalin a színpadot és a filmet egyaránt szerette. Nem tudott választani a kettő közül, ezért egész életében mindkettőben aktív volt. Úgy vélte, hogy a színpad és a film egymás kiegészítői, és mindkettőnek megvan a maga szépsége és varázsa.
Rangos Katalin életének fontos üzenete a fiataloknak az, hogy merjenek nagyot álmodni, és soha ne adják fel az álmaikat. Még ha nehéz is elérni őket, akkor is kitartóan kell küzdeni értük.
Rangos Katalin egy példaértékű ember volt, aki nemcsak a színpadon, hanem az életben is nagy volt. Szerethető személyisége, tehetsége és emberi nagysága örökre az emlékezetünkben marad.