Raskó György

A kilencvenes évek elején, amikor a Magyarországon elérhető szójabab mennyisége kritikus szintre csökkent, és a takarmányozásban használt fehérjeforrás szinte kizárólag a drága halliszt volt, Raskó György és munkatársai kezdték el a takarmányozásban a pillangós növények, valamint a napraforgó és a repce fehérjetartalmú melléktermékeinek hasznosítását. A Debreceni Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1996 óta dolgozik a Magyar Takarmányozási Egyesületben, amelynek alapító elnöke volt, s amelynek jelenleg tiszteletbeli elnöke.

Raskó György úttörő szerepet játszott a fehérjenövények hazai termesztésének újraindításában és a takarmányozásban való hasznosításában. A nemesített szójabab termesztése Magyarországon az 1980-as években hanyatlásnak indult, és 1993-ban az ország már szinte kizárólag importból fedezte a szójafehérje szükségletét. Raskó Györgyék kutatásaikkal és fajtafejlesztésükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar szójatermesztés újra lendületet kapjon.

Raskó György munkásságának köszönhetően a magyar takarmányozásban ma már hatékonyan használható fehérjenövények állnak rendelkezésre, amelyek jelentősen csökkentik a takarmánykészítés költségeit. A takarmányfehérjék hazai előállítása stratégiai kérdés, amelynek jelentősége a takarmánypiaci árak ingadozása mellett abban is rejlik, hogy a fehérjenövények termesztése kedvezően befolyásolja a talajok nitrogénellátását.

Raskó Györgyöt a takarmányozás területén végzett kiemelkedő munkásságáért 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2004-ben Pro Agricultura díjat kapott, 2005-ben pedig a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tiszteletbeli tagjává választották.

A cikk a Takarmányozási Egyesület honlapján megjelent anyag alapján készült.