Sára Sándor

Sokan csak úgy ismerik, hogy "Sára", és méltán. A magyar filmművészet egyik legnagyobb alakja volt, egy olyan legenda, aki évtizedeken át formálta a hazai filmművészetet.

• Születés: 1933. november 28., Tura
• Halál: 2019. szeptember 22., Budapest

Sára Sándor pályája már fiatalon elindult, hiszen 1957-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Már az 1960-as évek elején saját rövidfilmeket forgatott, amelyekben már megmutatkozott tehetsége és egyedi stílusa.

"A film olyan, mint egy festmény, amit mozgásba hoznak" - mondta egy interjúban.

Sára filmjei mindig erőteljes képi világgal, lírai hangulattal és mély emberi drámákkal voltak tele. A Sodrásban (1964) című filmje például egy házaspár életét mutatja be, akiknek kapcsolata a háború pusztítása közepette próbára kerül.

A Tíze ezer nap (1967) című filmje pedig az 1956-os forradalom után külföldre menekült magyarok életéről szól. Sára filmjei nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is elismerést arattak.

1969-ben A feldobott kő című filmjét jelölték az Arany Pálmára a Cannes-i Filmfesztiválon. A Szindbád (1971) című filmjét pedig az Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Sára Sándor nemcsak tehetséges rendező, hanem kiváló operatőr is volt. Ő fényképezte többek között A Pál utcai fiúk (1969) és A tanú (1969) című filmeket is.

Sára Sándor munkássága több mint fél évszázadot ölel fel. Utolsó filmjét, a Könyörtelen idők címűt 2004-ben forgatta. Az idős mester még 86 évesen is dolgozott, és 2019-ben bekövetkezett haláláig aktív maradt.

Sára Sándor a magyar filmművészet kiemelkedő alakja volt. Filmjei időtállóak, és még ma is képesek megragadni a nézők szívét.