Só, só és só, avagy Nehéz belefutni a sóba- mondják...

Na ja, szerintem, ha csak úgy, gondatlanul mész, belefuthatsz. Persze, így nyáron, nem fogsz belefagyni, de mindenképpen hullik majd a könnyed.

Én valahol lelkes sófogyasztónak tartom magam, pedig nem eszem olyan sokat. De mégis, a só, az só. Egy élet íze nekem is, mint mindenkinek, de nálam tetten érhető a paranoiás sóhiány. Tartok tőle, hogy valahol, valamikor, valahogy nem fogok tudni sóhoz jutni, és szenvedni fogok a nélküle. Így hát, amikor csak tehetem, töltöm magamba a sós dolgokat. Először csak sós chipset ettem, aztán magába a sót kezdtem enni, aztán kitaláltam, hogy a vízbe teszek sót, és megiszom. A natúr mogyorót is beleszórom a sós vízbe, és úgy eszem meg, van is neki egy különleges, sós-mogyorós íze.

A leginkább kedvenc sós ételeim az enyhén sós dolgok, amiknek csupán egy kis utóíze van. Ezek a legfinomabbak. Odajön a keksz, vagy a sajt, és sós-sajtosan, vagy sós-kekszesen kacsintok rájuk, és már tudom is, hogy mit akarok. Megeszem, és ugyan tudom, hogy nagyon sós, de nem bánom.

A túlsós dolgokat is meg szoktam enni, de csak akkor, ha muszáj. Ilyenkor ugyanis nagyon sok vizet kell innom, hogy a sót kiürítsem magamból. Tudom, hogy nem jó túl sok sósat enni, de néha, hébe-hóba, megengedek magamnak egy kis bűnt.

Azt mondják, hogy a só káros az egészségre. De szerintem minden mértékkel kell fogyasztani. Ha valaki túl sok sósat eszik, az valóban káros lehet. De ha valaki csak mértékkel fogyasztja a sót, az nem árt. Sőt, még jót is tesz. A só ugyanis fontos ásványi anyagokat tartalmaz, amelyekre a szervezetünknek szüksége van.

Szóval, ha legközelebb sót látsz, ne fuss bele. Élvezd az ízét, de mértékkel. Mert a só, az só. És még mindig jobb, mint a cukor.